Reggelre megszáradtak a ruháink a mosdóban. Miközben kisütött a nap, összepakoltuk magunkat és átmentünk szembe a szupermarketbe bevásárolni, majd a közeli padon jó alaposan bereggeliztünk. Sajnos dél lett, mire elindultunk, egyrészt a késői lefekvés késői ébredést vont maga után, másrészt napról napra egyre fáradtabbak vagyunk és lassabban megy minden.
Ennek 
ellenére sikerült jól megvadulnunk ezen a napon. Csak úgy faltuk a kilométereket, mert a táj meglepően sík volt, és talán még némi hátszelet is kaptunk hozzá. Nándi rakta neki elől, jó volt beállni az anschlussába és könnyedén tartani az olykor 30-at is meghaladó sebességet. Ez az iram persze a kedvünkre is jó hatással volt. Sajnos 40km után engedtünk a bicikliút csábításának, amit nem kellett volna. Itt is csak a helyieknek van, nincs rendesen kitáblázva, rossz minőségű, és van, hogy csak úgy véget ér a semmiben, vagy ami talán még rosszabb, több felé ágazik, de tábla az már nem jár hozzá, hogy tudjad, merre van a te utad. Szóval visszatértünk a főútra egy kis idő és lendületvesztés után.
Még nem regéltem róla, de azt ezt megelőző napon, a Trollstigen után néhány kilométerrel ismerős pattanást hallottam a hátsókerékből. Megint odalett egy küllő… Kerekedett is szépen a nyolcas, főleg a mai napon. 60km-re volt a reggeli kiindulási pontunktól a Dombas nevű városka, ahol a helyiek elmondása szerint található egy kerékpárszerviz. Ebben nagyon reménykedtem, mert már a hátsó féket is ki kellett akasztani, mire beértünk a városba. Sőt, még a sárvédőt is elkezdte súrolni a kerék az utolsó pár kilométeren. Szóval már nagyon neccesé kezdett válni a helyzet, aggódtam is nem kicsit.
Hála az égnek, találtunk szervizt, nyitva is volt, és foglalkoztak is a problémánkkal egyből. Viszont a kerékpárszervizes csávó most épp betegállományban, csak egy segédje volt jelen, ami nem sok jóra adott okot. Azért elkezdte szétszedni a kereket, és mondta is, hogy meglesz, már odakésztettük a küllőt is a tartalékaimból, de csak nem akartak leszaladni azok a fogaskerekek a kerekemről. Pedig muszáj lett volna levenni őket, mert pont olyan fűzésű a kitört küllő, hogy máskülönben képtelenség befűzni a helyére egy újat. Az istennek nem akart lejönni az a kazetta, feszítettük, fogtuk ketten, de semmi. Próbáltam a másik irányba is, hátha csak rosszul tudja a srác, de hiába, nem mozdult. Megfújtuk lánggal, de ugyanúgy szorult. A végén még az egyik szerszámot is beletörtük, de nem mozdult meg. A rohadt életbe, hogy lehetett így rászorítani Oslo-ban?!? Próbáltam befűzni a küllőt így, de hamar látszott, hogy lehetetlenség. Forrott a fejem, evett a düh, hogy kerülhettem ilyen szerencsétlen helyzetbe. Jó 20 perc küszködés után tisztán látszott, hogy a fogaskerekek nem fognak lejönni a helyükről. Tehát a 
törött küllő helyére nem tudunk újat tenni. Kicentírozni ki tudjuk így is a kereket, de a hiányzó küllő miatt a többit nagyobb terhelés fogja érni, és így azok sem fogják sokáig bírni, valószínű nem jutnék messze -1 küllővel, Trondheimig jó eséllyel semmiképp. Egy választásom maradt, ismét új kereket venni! Nehéz leírni, mit éreztem… 25 rugó ismét leficcent a számlámról, hát nem röpködtem a boldogságtól. Ráadásul ilyen hülyeség miatt, mert beszorultak a helyükre a fogaskerekek… Tiszta abszurd az egész. Szegény srác is totál kész volt, megszámolta nekem munkadíj nélkül az új kereket meg a kazettát 800-ért, aztán mikor rakta össze, még kilyukasztotta a belsőmet, úgyhogy kaptam gratis egy új belsőt a hátsókerekembe. Amíg a srác szerelt, mi is javítgattuk a gépeket, Nándi kapott előre új fékpofákat az otthonról hozott tartalékaimból, feljebb állítottam eggyel a kormányomat, és leszedtem a nagyon régóta holtteherként cipelt letört sztenderem maradványait is. Ezek az apró kis javítások némileg nyugalommal töltöttek el, de azért nagyon evett a fene a kerék miatt. Egy vagyont fizettem érte Hollandiában, most megint újat kellett venni egy újabb vagyonért, ráadásul a régit is itt kell hagynom, holott szinte kutya baja…
Ez a hátsókerék mizéria úgy látszik, végigkísér az egész úton. Már nem remélem, hogy ez az új be fog válni, de mindenesetre Trondheimben átnézetem, állítsák be a küllőket olyan patentra, amennyire csak lehet, hogy minél jobban bírják. Azon is gondolkodtam, hogyan lehetne még inkább leterhelni hátulról, de már nincs több ötletem. Ha a többieknek adok át cuccokat, az ő bringájuk esik szét. Előre pedig már nincs értelme pakolni, mert így is kétszer olyan nehezek az első kistáskák, mint a hátsó nagyok. Mindegy, zárjuk le ezt a témát, levonva a tanulságokat: 1, Meg kell tanulnom szerelni a bicikli minden egyes részét magam. 2, Ekkora túra előtt érdemesebb még otthon többet beruházni, jobban utánajárni az esetleges szűk keresztmetszeteknek, és egy drágább, de még masszívabb géppel nekiindulni. Mert így lassan már annyit költök csak a hátsókerekemre, mint amennyibe az egész bicikli került. De az előző bringámat már megvehettem volna belőle. Belegondolni is szörnyű!
Dombas-t egy elég combos kaptatón keresztül hagytuk el. Szűk 5km-en 600-ról 900-ra vitt fel az út. Betettem a fülembe jó kis muzsikát, és kitekertem magamból minden bosszúságot. Folyt rólam a víz patakokban, de nagyon jólesett. Fent, ahol vége tért a meredek rész, egy patak felett vártam meg a többieket. A korláton nyújtottam a lábam, és vártam, hogy érkezzenek, hogy csúcsfotókat készíthessek róluk.
Innen már nem szakadtunk szét, együtt tekertünk tovább, de csak pár kilométert, mert aztán megálltunk, és megsütöttünk 20 virslit ebédnek. Ez jó kaja napközbenre, gyorsan megvan, finom és megtömi a hasunkat. Csak éppen sokadjára kezd már unalmas lenni.
Az 1000 méter körüli hágót könnyedén vettük, majd nagy gurulás kezdődött. Száguldottunk lefelé, fel is húztam mindent a fejemre, meg ne fázzak. Közeledett a 8 óra, amikor is utoljára lehet sört kapni a boltokban. Márpedig egy ilyen nap után jólesne egy jó hideg sör, na és Balázzsal is koccintanunk kéne, hiszen hamarosan hazautazik. Mountain shop 1km, mondta a tábla 
az út szélén, aminek nagyon megörültünk. Kár volt, mert a tábla mögött csak egy szuvenír bolt volt. De legalább megpillantottuk skandináviai utazásunk első rénszarvasát is. Igaz, karámban volt, de legalább Balázs sem maradt így ki a rénszarvasosdiból.
A völgyben, amiben zúztuk lefelé, füst állt. Csak pár kilométer után esett le, hogy ma van itt a szentivánéji buli, a fiatalok nagy máglyákat raknak, felgyújtják, körbeállják, mert ez jó buli. Biztos az… 🙂 Minket ez annyira nem mozgatott meg, ha a füst nem jár a tűz után, talán észre sem vettük volna őket.
Viszont igencsak elfáradtunk 130km után, ezért úgy döntöttünk, ismét igénybe vesszük egy kemping kényelmét. 
1500 Forint volt fejenként, cserébe kaptunk mosdót, 6 perc zuhanyt plusz 300 forintnyi koronáért, és konyhát, tűzhellyel, konnektorral. Az internetről ne is beszéljük, a sátorban max. volt a jelerősség… 🙂 Annyira jólesett a forró zuhany, és aztán az asztalnál elköltött vacsora, hogy az egyszerűen leírhatatlan. Asztalnál enni ennyi sátorban gubbasztás, földön, törökülésben gázfőzőzés után, kész öröm. Pedig amúgy mennyire alap dolog. A konyhában sokkal gyorsabban és kényelmesebben meg tudtunk főzni, no meg aztán vacsorázni. Mintha csak pont nekünk rakták volna oda azt a kis asztalt a három kis székkel. Pörköltet ettünk, darált húsból, rizzsel. Amúgy egy nagyon összedobott kis aljakaja, semmi nagy történet, de mégis, napját nem tudom, mikor ettem utoljára ilyen jót, mint azon az estén.
Reggel úgy ébredtem, mint akit agyonvertek. Minden izmom fájt, mondtam a többieknek, bontsák rám a sátrat. Balázs így is tett, végre nem rám várt ez a feladat. Az előző két reggel valahogy ők voltak a lassabbak és én voltam a sátorbontó, most azonban nagyon kész voltam. 
Talán ezek a reggeli ébredések a legkeményebbek. Különösen egy hosszú, kemény nap reggelén. Az 50kg-os bringa, a sok fölfelé, a sátorban alvás, a 60 nap mögöttem, ezek összeadva azért már agyon tudják verni az embert. Legalábbis pont olyan érzés, mintha jól megütlegelték volna a testem összes létező izmát, különös tekintettel a combjaimra.
Ezen a napon, aminek a végén most a beszámolót írom, nem történt semmi különös. Lankásba süllyedt a völgy, amin legurultunk tengerszint környékére. Jól 
haladtunk, megtettünk 130km-t, de persze mire Trondheimbe értünk, alaposan elfáradtunk. Szállásadónk egy nagyon kedves, aranyos norvég lány, Vibeke. Most költözött vissza Trondheimbe 3 év olsoi főiskola után, a nővérével laknak a szüleik egyik házában, ami épp most lett vadonásra felújítva.
Vibeke nagyon jól, röviden, lényegre törően leírta, hogyan találunk ide, így most ezzel nem volt gond, nem hallgattunk a GPS-re, és végre nem is másztunk meg több dombot a kelleténél a házhoz jövet. Este egy nagyon jót vacsoráztunk majd beszélgettünk. Holnap Vibeke készít nekünk reggelit, aztán pedig bemegyünk együtt a városba bringával (10 perc csak az út), ahol körbevezet minket az érdekesebb részeken. Külön öröm volt, 
hogy valamit én is segíthettem nekik. Vibeke ugyanis panaszkodott a wifi-re, hogy idelent a földszinten nem működik rendesen… Rögtön a routerhez kérettem magam, hát nem egy fémszekrénybe volt bezárva?!? Kiszabadítottuk a Faraday kalitkából a padlóra, most jó a net idelent is. 🙂 Aki nem értette, az előző sorokat, az ne sajnálja. A lényeg, hogy ez a szakmám, és segíthettem vele Vibeke-éknek, ami tök jólesett. Bár igazából ehhez se diploma, se cisco-s papírok nem kellettek, csak egy osztály fizika és egy csipetnyi a jó öreg JPÉ-ből. 🙂
Nándi és Balázs már rég durmolnak mellettem, azt hiszem nekem is a hálózsákban a helyem.
2009.06.05. 01:44
Na, most jól betojtam. Nemsokára indulok egy-két felpakolt túrára. Basszus, csinálok egy új hátsó kereket magamnak.
Hajrá! Már nem vagytok messze. 🙂
Èrdekes:
Milyen veszélyei és előnyei vannak a tájfutásnak?
http://www.hazipatika.com/services/news/Milyen_veszelyei_es_elonyei_vannak_a_tajfutasnak?nid=24024&utm_source=hirstart.hu&utm_medium=www&utm_campaign=hirstart_20090702
(Házi Patika)
Ennyivel egyszerűbb a futás. A bicikli nem tud szólni, hogy figyi túlterheltél és szét fogok esni. A tested azért jelez. Nekem is meg kell tanulnom mindent a bicikliszerelésről és akkor már merek majd egy biciklit venni. 🙂
Biztos nem volt egy Bagaméri a felmenőid között? Ez elképesztő pechszéria, nekem még soha, egyetlen küllőm se törött ki, pedig elég közönséges bicóim voltak.
Elmeséltem pechjeidet egyik túratársamnak, ő azt mondta, hogy egyszer az ő egyik túratársa is járt így egy 80napos túrán, sorra törtek a küllői. Cserélt ráfot, de még mindig. Aztán szétszedték és látták, hogy el van törve az agy, a két oldal kvázi független volt egymástól, szétszedett állapotban 1-2 mm-re el lehetett csavarni egymástól az agy két oldalát. Összeküllőzött állapotban ez nem tűnt fel, mert a küllők és a ráf összetartották az agyat.
Bár őszintén szólva nem hinném, hogy két agyad is eltört, de ezek után már ki tudja
Ez a házipatikás cikk valami szörnyű. A házipatika egy életre elásta magát nálam, igaz eddig se nagyon jártam az oldalon.
Minden betűjét lehetne egyesével cáfolni, de nincs értelme. Nem csak a tájfutás veszélyeit illetően, de úgy egyébként is.
Honfoglalo oseink is biztos behuzodtak a fa ala a magas UV sugarzas elol, naptejet hasznaltak leeges ellen, tuzo napsutesben pedig bevonultak a 2678921 klimaval felszerelt jurtaikba. Eso utan sem gazoltak at a susnyason a futo vad utan hogy el tudjak ejteni es legyen kaja, mert feltek, hogy kimegy a bokajuk. Inkabb elvonultak es haloban toltak ejjel-nappal a wow-ot, az ugyis nagyon egeszseges.
Tenyleg vicces 😀
Bocs, ha e cikk”rémisztgetö” volt (s netalán valotlan, téves állitásokat tartalmaz.)
Nem volt ez a “célom”.
Így, akár lehet törölni is.
Köszi.
Ûdv.
s.
Most nezem NRE-ben, hogy megint tort a kullo, ez mar nekem is sok 😀 Nem tudom elkepzelni, hogy lehet ilyen. Vagy nagyon gagyi kullokkel fuznek, vagy….passz.
Nekem eddig 1x tort ki kullom a Bukkben, amikor is gurultam vagy 10el az avaros erdei osvenyen, es beakadt egy izmos kis “gally” az elso kerekembe, amit a telo fekezett satura. Igaz, akkor is a kulloanya szakadt kette. Szoval nem ertem mit es hogy csinalsz, lehet kullokbol fozitek a spagettit 😀 Na jo, bocs ha rossz vicc volt. Mindenesetre a helyedben en beruhaznek egy Alfine agyvaltora, korabban mar irtak hogy az egysebesseges/agyvaltos kerekek miert jobbak 😉
Szerintem senkit nem remiszt el, szoval Sonni, nyugi! 🙂 Aki ezeket elhiszi, az szerintem meg is erdemli.
Szerintem a cikk inkabb az irojat mutatja be, mintsem elremisztene a sportolni vagyo embereket.
Semmi gond, hogy megemlítetted itt a cikket. Nem rémisztgető, csak épp aki írt róla az kevesebbet tudhat a tájfutásról, mint én az atomtengeralattjárókról.
26. tájfutó VB lesz és nem a második, nem indulnak rajta 96 évesek. Max. űzik 96 évesen is a sportágat…
Sajtótájékoztató volt tegnap a VB-vel kapcsolatban és úgy tűnik kitört rajtuk az agymenés. Legközelebb majd a jegybanki alapkamat csökkentés orvosi szövődményeiről írnak. 🙂
Amúgy aki találkozni akar egy 100napbringással, miközben tájfut az jöjjön el holnap Veszprémbe, vagy szombat-vasrnap Csesznekre, mert Baf nem bírt elfáradni és ezúttal tájfut egy kicsit itt: http://veszpremitajfutoclub.hu/pod2009/hun/
Köszi a választ, s egyben gratulálok Balazsnak.
Tényleg ezek a 100napbringas Fiuk fáradhatatlanok!
Futáshoz is kell jo hátszél??? (meg minden, ami kell!)
Akkor legyen az Baf!
Utoiratként megjegyzem, bár nekem is ritkán akad a HP a kezembe (igaz küldik a neten), de az elköv. számokat lesem, hogy tényleg, s vajon milyen hatással lesz a népegészségügyi szempontbol a magyar jegybank jelenlegi kamatcsökkentése.
Lehet, h már Magyarhonban gyártják a védöoltást??? (költöi kérdés!)
Feltétlen figylem az erröl szólo hireket, avagy megkérdezem Matild nénit Motalabol…
Hmmm. Szél és tájfutás!
Életveszélyes kombináció! Csak szélcsendben szabad tájfutni, különben bármikor ránk dőlhet egy fa! 🙂
Isten örizzzzzzzzz!
Akkor marad a zárójelbn lévök: *….meg minden, ami kell!…*
Tényleg! Hova lett Matild néni Motalaból…??? .-))
Balázs, sok sikert! 🙂
Biztos megmosolyogni való amatőr kérdés, de a “tájfutás” az a “tájékozódási futás” rövidítése (azaz a “táj” a “tájékozódás” rövidítése és csak a magyar nyelv véletlen egybeesése, hogy jelentheti a tájat is, amiben benne futtok) avagy teljesen önálló szó, független a másiktól? Komolyan nem tudom.
Tájfutás = Tájékozódási futás
Egy és ugyanaz, csak utóbbi túl hosszú lenne a hétköznapi használatban. Sokan félreértik, rosszul tudják és a táj szóból arra következtetnek, hogy sima terepfutásról van szó. Néha aztán nevezik távfutás-nak is, szóval van minden.
Pedig nem népszerűtlen sportág, főleg arrafelé amerre Árpi és Nándi teker. Nem tudom a pillanatnyi számokat, de a Skandináv országokban kb. ugyanannyian tájfutnak, mint amennyien fociznak. Ja és a sífutók száma is kb. ugyanott van arrafelé.
Nekem leesett az állam, mikor 2001-ben egy több órás TV közvetítést nézhettem a tájfutóversenyről az országos TV adón Finnországban.
Gyertek bátran tájfutni!
Aki a bringás vonal miatt olvassa ezt az oldalt annak elárulom, hogy létezik olyan, hogy tájbringa. Futás helyett biciklizni kell, de a lényeg ugyanaz. Térkép, tájoló és ellenőrzőpontok felkeresése a természetben.
Az élvonal mindegyiket kőkeményen tolja (heti 10+ edzés…), de a többség hobbiból csinálja.
Köszi, akkor tehát rövidítés és véletlen egybeesés
A track szerint mindjárt csobbanás lesz Bodöben a megérkezés örömére 🙂
Árpi, Nándi gratula! Végre Bodö-ben. 🙂 Ezek szerint kitartott az a kerék..
They have now arrived Bodø, and are sleeping happily at the o-camp! They were very tired, but also in very good shape! We are really impressed. And the lokal newpaper came, they are heroes of Northern Norway!!!!
http://www.mg-norway.no/
This war good job! You are really heroes. 🙂 We wish you good Midnattsolgaloppen! 🙂
Nem az igazi az angolom, de tényleg nagy teljesítmény ez, élvezzétek a futást, de addig is jó pihenést kívánok! 🙂 És jó versenyt minden versenyzőnek! Sonni, egyre jobban tetszik nekem a Skandináv mentalitás. .-)
Ez igen!
A Fiukat szinte hösként ünneplik a táborban a norvégok.
Meg is érdemlik!
Kellet nekem! Persze hogy megnéztem a Photogallery-t! 🙂 Very beautiful! 🙂
Minden elismerésem a Tiétek!
Kellemes kikapcsolódást Bodø-ben 🙂
Azta a hét meg a nyolcszázát! Ez a mohás kép betett! Jobb lesz, ha elteszem magam holnapra, így se tudom hogy álljam meg, hogy a vizsgabizottságot ne a 100napbringával szórakoztassam majd. Valószínű kénytelenek lesznek elviselni a Norvég tájakról szóló kiselőadásomat. 🙂
Minden jót kívánok!!
Actually I still not sleeping, but I should… Unfortunately I found some wireless access in the O-camp so now I’m uploading some content to the page… 🙂 But I promise I’ll go to sleep soon! ,) Tomorrow we would like to participate in the training, if there is any. See you tomorrow and many thanks for all, it was so nice to arrive to Bodö! 🙂
http://picasaweb.google.hu/arpesz/066BronnoyKompozasok?feat=embedwebsite#5352678372471761442
Ezen a képen a jobb felső sarokban az egyik olyan, számomra ismerős marketingfotó szerepel, ami (persze több más társa mellett) anno nekem is megadta a végső lökést, hogy Norvégia csodás úticél.
http://picasaweb.google.hu/arpesz/065RahajtunkAzRV17Re#5352669575497187570
Az ilyen képeket meg nagyon bírom, szerintem ezek is nagyon lelkesítőek, van egy olyan “on the road again” feelingjük
Persze.. meg ha tájfutsz rád eshet egy repülőgép is… Ja és a tájfutás az egyik legveszélyesebb sportág a Világon! A motocross elbujhat…
Árpesz megtanultál centirozni ? el se hiszem.. na ugye, hogy nem nagy dolog ! :))
A küllők azért törnek mert sok a cucc.. akinek nem tört még küllője az még nem tekert 40 kiló sullyal a hátsó keréken több száz vagy akár ezer kilométereket… vagy nagyon fasza bringája van (mint nekem 🙂
En 95kg vagyok, 2 oldaltaska, fent keresztbe egy olyasmi vizallo \"cso\" mint Arpinak van, halozsak stb. Ok, sok ezer kilometert nem mentem igy csak par szazat, de voltam mar vele a Tisza-forrasnal, a Retyezatban, es 1 kullom sem tort ki.Pedig keletre meg rosszabbak az utak mint itthon, es ebben a turaban volt terep is, persze ez is nagycsomaggal. Az valami eszmeletlen jo tud lenni, robogni az erdoben cuccal, mint valami tank. Hallod ahogy duborog a foldon a kerek, visszhangzik a szemkozti hegyrol a fek visitasa, vaa 😀
En tovabbra is azt mondom hogy azok a kullok gyengek amikkel fuztek a kereket, vagy pedig akkora peche van Arpinak hogy 2 kereket is rosszul fuztek be neki. Hogy lehet az, hogy Nandinak, Balazsnak nem tort ki 1 kulloje sem?
Szerintem pech-em is van, gyengék a küllőim, meg a cucc is rengeteg… 55kg volt a bringa nélkülem… Én szebb időkben 80 körül, most inkáb a 70-hez közelebb… De szerintem is bírnia kéne egy jó erős keréknek egy jó fűzéssel. Na majd most talán Bodöben! 🙂
Milyen, es hanyas kullokkel fuztek a kerekeket? DT, Sapim, vagy valami mas? Milyen agy, milyen felni? 32 vagy 36 kullos?
Nem vallatni akarlak, nem okoskodni es nem is piszkalodni, csak kivancsisagbol kerdezem.
Radiocafe ”RP on Air” jo volt reggel 🙂
Végre elkaptam én is egy adást, hurrá! 🙂
Azt az agyat azért majd nézzétek meg, hogy nem törött-e el, mint írtam fentebb (vagy lentebb, ahogy tetszik).
Bodöben van egy repülőgépszimulátor is valahol, meg katonai reptér, ha a semmiből “elősettenkedik” hangsebesség környékén egy vadászgép, a frászt tudja hozni az emberre 🙂
Megoldás lehet olyan egyben kapható, bár drága (pl. Mavic) kerék ahol egyenesek a küllők, nem J alakúak, ha ott törnek.
Soksebesseges agyvaltoooooo 😀 Turabringaba szerintem sokkal jobb, es ott velemenyem szerint a kullofeszesseg problema is megoldodna, mivel a kullok feszessege kb azonos. Kazettas agynal ugye a kazetta feloli kulloket sokkal jobban meg kell huzni, mint a tulso oldaliakat.
Ott törnek, az agy felöli végeiken… nemtudom, milyen az agy, most kint van a bringa és nagyon álmos vagyok, de majd megnézem… csak félnapot vesz igénybe a tájfutás, szóval valamelyik nap bemegyünk az aviation museumba is, kipróbálni azt a szimulátort. Hétvégén nem lesz érdemi bejegyzés, de jövőhéttől újra. Addig Go Outside! 🙂 Azért képeket majd még töltök fel… 😛
Az azért túlzás, hogy megtanultam centírozni, mondjuk, hogy egy 8-asból csináltam egy tojást és úgy már le tudtam tekerni a kerékkel a maradék 100-at a kormányra dőlve, sátrat Nándi gépére átpakolva… 🙂
Èdes Fiam Àrpi!
Ha holnap nem is levelet hoz Neked a posta…, de holnapra ott van a táborotokban a csomag…
Feladtam Neked fiam (hogy mááán unokát ne mondjak) a legjobb bringámat, hogy onnan távolbol haza tudjál jönni, mert mááán édes jó Anyukád is izgul érted, ha ennyi kükküllö elhagy Téged az uton.
Itt a foto, csak vigyázz a gépre nagyon, mert ez kincset ér!
Ezt aztán megrakhatod édes Fiam Àrpád!
http://kepfeltoltes.hu/view/090703/NISHIKI_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Csokol Benneteket
Matild néni
Motalabol:
Ps. Aztan holnap a nagy futásban el ne tévedjetek a jegesmedvék között…
Kedves Matild néni!
Köszönjünk a roncsot, ígérjük, szorgalmasan elszállítjuk a Bodöi MÉH-be, hátha kapunk érte annyit, amennyiből egy jófajta küküllőt tudunk venni! 🙂 Előre is köszönet érte, várjuk a csomagot 🙂 Cím: Bodö, Midnattsolgaloppen 2009 O-Camp, Kaserrne2, bal folyosó leghátsó szoba, kint van a nevünk az ajtón 🙂
Amúgy minden fain, hétfőn viszem a paripát újrapatkoltatni! 😀 Ma pihentünk, még aludtam is délután és este is fogok… Még az is lehet, hogy egy filmet is megnézünk egy kis OFF-ként Nándival. Még a 100napbringás szerepkörből is jó talán kiszakadni egy kicsit… 🙂 Yes Man, még nem láttuk…
Küllőügyben egyetértek Pelenkával. Ez egy pechszéria. Mi is viszonylag olcsó és egyszerű gépekkel toljuk a 2-3000 km-es túráinkat, ráadásul én már 11 éve ugyanazzal a felnivel, melyben már több mint 20 ezer csomaggal terhelt kilométer bennevan, s eddig összesen 1 azaz egy db küllő tört ki belőle. Azért bevallom a hollandokon nagyon csodálkozom, hogy egy rakat pénzért egy ilyen “ócska” hátsókereket kaptál! Remélem az új már kitart a túra végéig! További szép utat! 5 nap múlva már én is “rakom neki”, igaz a kontinens másik szegletében!
Pusi
Köszi annak, aki gondolt rám, ez bejött! 🙂
Jó pihenést mindenkinek!
Pusi! Nagyon jó utat kívánok!
Bezony, jó tekerést Nektek is!!! Háccél, napsütés, stb… 🙂 A borítékok nálam vannak! 🙂
A küllő történet szerintem pech és túl nagy málha… a régi gépemet is volt, hogy irdatlanul megpakoltam, de bírta mindég… 🙂 össze volt jól rakva a hátsókerék 1x.