Miután elhagytuk Tolgrim barátunk lakását, a közeli parkban, padok, virágok, sipítozó sirályok, és néhány idős, üldögélő figura között költöttük el a szokásos reggelinket: müzlit szendvicsekkel. 
Kedvenc részünk, amikor elfogy a müzli, és ki kell innod a hideg csokis tejet a hideg acélbögréből. 🙂
Fél egy lett, mire elindultunk a reggeliből. Ötödjére is bevettük a hidat kelet felé kimenet a városból, majd a főúttal párhuzamosan, egy alsóbbrendű úton folytathattuk egész hosszan a fjord mentén. Csak mikor bekanyarodtunk kelet felé, egy másik fjordba, akkor csatlakoztunk vissza a főútra. Volt itt egy őrült országútis fazon, az út mentén cikázott fel-le egy viszonylag sík szakaszon, nem tudom, hogy nem unta, hogy ugyanott bringázott el számtalanszor…
Ahogy figyeltük az eget a völgy felett, melyen keresztül a mi utunk is vitt, nem látszott túl bíztatónak a kép. Jól láthatóan esett előttünk. Nem kellett sokat várni, felettünk is megindult az eső. Gyorsan behúzódtunk egy eresz alá felvenni az eső elleni 
cuccokat, majd irány tovább. Persze közben nekem még sikerült pár szót is váltani az eresz tulajdonosával, aminek a vége az lett, hogy még egy cetlit is kapott a webcímmel.
Mire újra nekiindultunk felöltözve, irdatlanul rákezdett az eső. Olyan erővel zuhogott, hogy olyat nagyon rég nem láttam. Bőrig is áztam egy pillanat alatt… Persze nagyon nem izgatott a dolog, mert nem volt túl hideg, és azt is sejtettem, hogy ha ilyen erővel esik, akkor bizonyára nem tarthat sokáig. Nándival csak röhögtünk, hogy hogyan kaphattunk ki egy ekkora óriási esőt… Dudáltunk, kiáltoztunk bele a záporba, aztán amikor pár kilométerrel később alábbhagyott, hangosan méltatlankodtunk, hogy na mi van, ennyi volt, nincs több? Elfogyott?!? Mintha meghallották volna odafent, mert aztán ismét rákezdett… Persze tudtuk, hogy hamarosan eláll, mert látszott a völgyön előttünk, hogy pár kilométerrel előrébb már nem esik. Ahogy odaértünk aztán azt is 
láttuk, hogy egyáltalán nem is esett. Jó 10km-el a zápor kezdete után ismét száraz aszfalton tekerhettünk.
Mire elértük az aznapi első hajóállomásunkat már kis híján túl voltunk az első 50km-en. Ennek nagyon örültünk, mert egyikünknek sem tűnt annyinak a táv. Mire felfogtuk volna, hogy elindultunk Tromsø-ből, jött a zápor, aztán egyből mással voltunk elfoglalva. Aztán miután elállt, annak örültünk, hogy újra elértük a száradási pontot (amikor már nem, vagy csak annyira esik, hogy gyorsabban száradsz, mint ázol), és hogy többet talán nem fog esni. Aztán egyszercsak ott voltunk a kompnál és a kilométeróra 49-et mutatott.
Maradt bő fél óránk a hajó érkeztéig, ezalatt gyorsan megebédeltünk, szendvicseket, instant teát és némi kekszet faltunk csak úgy egy padkán, mezítláb üldögélve. Csak részemről mezítláb, mert Nándi cipői csodával határos módon alig áztak be – úgy látszik létezik olyan kamásli, ami tényleg ellátja a funkcióját. 
Ami nálam van, sajnos nem olyan… De legalább a hideg ellen ér valamennyit. 🙂
A hajó talán 20 percig ment keresztül a fjordon. Sajnos csak a legvégén vettük észre, hogy a hajóúttal járó szolgáltatások sorában ott figyel az ingyenes wifi is. Azért telefonon sikerült gyorsan elolvasni és megírni pár mailt… Hihetetlen, hogy itt, az isten háta mögött is tudok netezni egy egyszerű hajón.
A következő szakasz nem volt túl hosszú, mindössze 21km-t kellett tekernünk egy gyönyörű kis fjord északi partján, viszonylag sík terepen. Igazán ez sem esett nehezünkre abban a tudatban, hogy hamarosan újra lesz egy kis pihenőnk.
De nem hajtottunk egyenesen a hajóállomáshoz, hanem előbb alaposan bevásároltunk, mivel tudtuk, hogy a túlparton talán egészen Altáig nem lesz hozzá újra lehetőségünk. A hajót pont lekéstük, így kénytelenek voltunk közel egy órát hájpázni a parton, ami persze egyáltalán nem volt ellenünkre. Sőt, igazán jó volt kicsit leülni az árnyékba, zenét hallgatni, és közben naplót írni az elmúlt napok történéseiből. Volt mit írnom… Azóta is van. A hajón viszont ismét találtunk netet, megvadulva olvastuk a kommenteket a weboldalon, és talán mi is írtunk párat. Aztán jöttek az e-mail, majd a couchsurfing. Próbáltam valamit intézni Helsinki-ben, mert ekkor még nem volt meg a vendéglátónk, de 
aztán kikötöttünk, és le kellett szállni. Netfüggőségemet jól jellemzi, hogy utolsó utasként hagytam el a hajót. Azóta már Helsinki-be is sikerült kanapét találni, már csak Stockholm-ra kéne valaki, aztán otthon vagyunk. 🙂
A második hajózás után fantasztikusan szép tájak következtek. Gyönyörű helyen kerekeztünk észak felé a fjord keleti partján. A túloldalt nyugat felé végig havas hegycsúcsok szegélyezték a tengert, és minden úszott a napfényben, csuda jó volt itt tekerni. Később aztán ÉK felé fordultunk és pár kilométer múlva elhagytuk a fjordpartot. Kisebb hágó következett, végig “Flow“-ban tekertem egészen a 250m magas hágóik. Fantasztikus volt, szinte megrészegültem a végére, annyira élveztem. Odafent kis pihenőt fújtunk, felöltöztünk a hideg lefelé 
száguldásra, majd ahogy azt kell, pár perc múlva ismét a tengerszint környékén tekertünk.
Az élmény ugyan nagy volt, de azért a hágó kivehetett belőlem rendesen, mert a következő városkában, Nordreise-ban szólnom kellett Nándinak, hogy álljunk le kicsit… Kezdtem érezni az eléhezés előtti állapotot. Aki éhezett már el, az tudja, hogy nem jó dolog. Kerékpározni és sétálni még éppen lehet eléhezve, csak épp nem érdemes. Nem túl kellemes émelyegve, szédelegve tekerni. Persze odáig nem jutottam el, még bőven időben leültünk egy szupermarket előtti padra, ahol elkezdtem kekszeket és teát tolni magamban, ahogy azt kell. Mivel nyitva volt még a bolt, kihasználtam az alkalmat és miután magamhoz tértem, vásároltam 
tejet és müzlit reggelire, plusz némi utánpótlást a frissen felzabált édességkészletünk helyébe.
A kis pihenő valamennyire rendbetett, de azért ezután már nem voltam olyan virgonc, Nándi rendre előttem tekert és úgy kellett megerőszakolnom magamat, hogy ne maradjak le tőle nagyon. A ma estére kinézett szállásunk – egy kemping – , még egy fjorddal odébb volt, de hála az égnek, hágó már nem választotta el tőlünk, így bő 10 kilométerrel a pihenőnk után meg is érkeztünk a helyre, amit kinéztünk. A füzet szerint 40 korona, azaz 1200 forint itt egy sátorhely. Persze a portaszolgálat csak 15-től 22-ig volt, mi meg már éjfél környékén jártunk, így nem volt senki, akinek lecsengethettük volna ezt a hatalmas összeget a szállásért. Nándi füzetéből már azt is tudtuk, hogy 6 perc zuhany ára 10 korona, így már az érmékkel a kezünkben vonultunk oda a megváltást jelentő 
forró zuhanyhoz. 6 perc kánaán, lemossuk magunkról a sót, kicsit felélednek az izmaink a forróvíztől, kicsit újra tisztának érezzük magunkat a holnapi indulásig.
Így már egész más feeling leülni a kemping konyhájában az asztalhoz, elindítani egy kis zenét a netbook-ról, amit közben töltünk a konnektorról, mialatt készítjük a vacsorát egy forró tea mellett. Bizony, ez már nem az az igazi outdoor, ez nem az a nomád túra, aminek indult ez a móka, de annyi sok sátrazás és minden után sok lenne már nekem kihagyni ilyen potom áron ilyen luxusszolgáltatásokat, mint forrózuhany, áram, tető, asztal, szék, tűzhely… Az már a hülyeség határát súrolná, sőt önsanyargatás lenne, ha fejenként 600 forintot nem lennénk képesek áldozni erre.
Persze az más tészta lenne, ha valami faja helyen tudnánk sátrazni, mint mondjuk a gleccser mellett nemrégiben… De itt most nincsenek ilyen helyek, viszont Norvégia talán legolcsóbb kempingjét sikerült megtalálnunk a kis füzet által. 🙂 Ismét leírhatatlanul jó érzés volt a megtett kilométerekkel a lelkemben, a teletömött bendővel, megfürödve, útinaplót megírva befeküdni a jó meleg hálózsákba. Ilyenkor talán egy percig sem tart elaludni. Mindezek olyan jóérzetet adnak, hogy nagy-nagy nyugalommal alszom el pillanatok alatt. Meg persze biztosan a fáradtság is rásegít. 🙂
Hahó Árpesz, hahó Nándi,
jó nap mint nap olvasni a szövegeteket! Kár, hogy lassan vége felé jár az a 100 nap.
Nem akarjátok a visszautat is bringán megtenni?
Üdítöként egy vicc: egy ember a pokolba kerül, kopogtat az ajtón mire az ördög azt kinyitja és betessékeli barátunkat, aki elcsodálkozik a virágos mezön a könnyü öltözetben hárfán zenélö fiatal lányokon….Hát ez lenne a pokol? Nem ilyennek képzeltem. De mi van az az ajtó mögött? Az ördög kinyitja az ajtót és lám: üstben fortyogó, lángokban enyészö bünösök, jajgatás, fogak csikorgatása stb, stb. De hát mi ez, kérdezi az ördögöt, mire az így válaszol:
ezek a katolikusok, ök így akarják!
Üdv
Ádám
Ez itt feljebb: viccnek is rossz,idétlen, de gusztustalan is.Ez nem olyan száznapbrigás.100 nap alatt még nem taliztam ilyen gusztustaln dologgal.kár már ezt az egészet ilyen idétlenkedésekkel elrontani.
Nekem tetszik, szerintem azért, mert máshogy értelmezem… Kinek mi a pokol, lehet, h nekem az tetszik és élvezem, amit más egészen másképpen él meg, és esetleg az ellenségének se kívánna. Vonatkoztassatok el a vallástól. 🙂
Ja, és lesz még írás pár hétig, nyugalom, lesz mit olvasni 🙂
Közben update is: Nándi már Altában várja a gépét, én útban vagyok Finnország felé. Eszneka szunyoogok, úgyhoyg indulok is tovább, csak felugrottam a netre két bejegyzést elküldeni a backoffice-nak.:)
Üdv Mindenkinek!
Természetes, az a lényeg, hogy neked tetszen, hiszen a Te bloggod.
Ès hamár ennyire viccszeretö ember vagy , akkor jöjjön egy vicc:
– Miért van nagy orra a zsidónak?
– Mert a levegő ingyen van!
Ugy látom, a hátralévö napok már csak erröl szólnak! Ugy hamburgiasan!
Árpesz szúnyogmentes, jóidős utat kívánok Finnország felé! Holnap reggel akkor lesz új bejegyzés? 😉 🙂
Nándi, jó utat hazafelé, amennyire jó lehet, egy ilyen jó kis kaland után hazafelé venni az irányt.. 🙂
Ha megoszthatom ezt veletek itt: kis szerelgetés után új életet leheltünk öreg paripámba, így ma én is kétkerekeztem egy teszt erejéig! 🙂 Nagyon jó volt, és köszönöm a motivációt Nektek! 😉 Holnap reggel forgalommentes órákban tervezek egy kis kerekezést, meleg és autók nélkül..
Na de nem akarok eltérni a 100napbringától, a lényeg, hogy még nincs vége, Árpesz megint magányosan tekered a kilométereket, de azért sokan tekerjük veled lélekben. 🙂
Minden jót kívánok!
Hétvégén Fertő-tó körül tekerek. Árpesz írásait olvasva kedvetkaptam a bringázásra és a sátorozásra. Tudom nem nagy dolog de azért mégis csak 30 év kihagyás után.:)
Dehogynem nagy dolog 30 év kihagyás után és egyébként is! 🙂 Én csak egy tesztet mentem, de rá is döbbentem, hogy nagyon elszoktam ettől.. 😀 Mindenesetre a lelkes drukkolás fotelből is nagyon jól megy. 😀 És a lényeg, hogy ne autóval pöfögtetsz, hanem mozogsz, méghozzá biciklin!
Szép utat kívánok! 🙂
Najó, másnak se tetszett a vicc, lehet tényleg nem jó dolog ilyesmivel viccelni, de veszekedni sem, úgyhogy zárjuk is le az egészet. A kommentek nem nekem kell h tetszenek, mint ahogy a blog se, azért csinálom, h Nektek tetszen! Najó, meg azért, hogy meg legyen az egész utazás leírva… Ha nem lenne meg, az nagyon zavarna.
Persze nagyon jó olvasni, hogy elkezdetek bringázni, mozogni, sátrazni! Tök jó buli a Velencei-tó is, kezdetnek pont tökéletes. És teljesen mindegy, hogy Norvégia, vagy Velencei-tó, egy a lényeg, élvezd, amit csinálsz! Tudjátok hogy vágyom már egy kis Börzsönyre… pedig számtalanszor voltam ott, és az “””csak””” a Börzsöny, de akkor is! 🙂
Köszönöm a visszajelzéseket, ez nekem a legnagyobb boldogság, ha megírjátok, h tesztkör, meg Velencei-tó! 🙂
A hamburgi Ádámmal való találkozás az egyik legkedvesebb élményem az eddig nyolcvanvalahány nap alatt. Kb. bármit írhatott volna Ádám, az tetszett volna, mert miközben olvastam, elképzeltem, ahogy élőben hallom tőle. És mivel személyesen ismerem, biztos vagyok benne, hogy nem akart senkit megbántani a viccel, csupán szórakoztatni vele.
Aztán amikor már 2:1 arányban győzött a nem tetszés, elolvastam újra a viccet és elkeztem gondolkodni, miért is nem tetszett a magyarhoni Ádámnak… 🙂 Valószínű tényleg nem jó katolikusokkal meg zsidókkal viccelni. 🙂
Amúgy a hátralévő napok tényleg lazák lesznek. Még 166km-em van a reptérig, ahonnan péntek este indul a gép Helsinkibe. Innentől csak Citybike-olás lesz, Mariahamn, Stockholm. Valamikor nekem is pihennem kell, a szó klasszikus, passzív értelmében is. 🙂 Bejegyzések azért lesznek, lehet h nem napi szinten, de marad élet a 100napbringa-n! Sőt, ha hazaértünk azután is! 😉
Szia Arpi,
Mult heten penteken is bringaval mentem dolgozni, de kicsit hozzacsaptam feltekertem Szobra es ugy be a munkaba. Szuper volt a teljesen kihalt varosban, autok es hoseg nelkul tekerni es csak 10 percet kestem a munkabol! Vissza a toled tanult modon Nagymarosrol Visegradra revvel mentem at es ott komponaltam meg a bringas kollegaimnak a szivfajdito mailt aznap reggeli csinyemrol 🙂
Nem volt se fjord, se hago, de nagyon jol esett ez a 110 km meg reggeli elott. A legnehezebb amikor beertem az volt, hogy mara csak ennyi.
Ragd med! Aztan ird is meg!
Sziasztok!
Køzben meguntam a vårosnæzæst Osloban…106km volt nekem Alta reggel 6-tol dælig, szoval mår kezdtem elfåradni. Most itt netezek a reptæren. Elvileg csak a megadott oldalakat lehetne næzni vele, de håt ugye a magyar ember lelemænyes.
Az ærdekes karakterek miatt bocsi, de norvæg a billentuzet.
Szæp æs jo volt ez a 40 nap æs 3600km, de azært mår jo lesz hazatærni enny idø utån.
Årpesz: jo tekeræst a szunyogok eløl!
Udv mindenkinek, holnap mår otthon ebædelek! 🙂
Nándi, szerintem nagyon jó vagy ezekkel a karakterekkel! 🙂 Legalábbis én jót mulattam a mondataidon, tulajdonképpen teljesen érthetőek 40 nap Norvégia után. Én oda lettem meg vissza ettől az országtól. Biztos vagyok benne, hogy visszatérek.
Most viszont jól ráéreztél a szúnyogokra. Este érkeztem ide, későn, már igen hideg volt, azt mondták ilyen hidegben nem lesznek ezek a dögök. Hát a fenét nem, támadtak hidegben is… Most reggel pedig a nap megsütötte a sátram és kidobott a hőség, szunyogháló, tea fő, bejegyzést ír! Nordkaaaaappppróóóól!!!! Megcsináltuk!!!! :DDDDDDDDDD
A The Sounds Rubiconos albuma nagyon tetszik, köszönöm, rongyosra hallgatom.
Árpesz, nagyon jól esett, hogy úgy értetted a viccet, ahogy azt gondoltam . Viszont nagyon sajnálom, hogy magyarhoni druszám sértve érezte magát. A viccnek valóban nem a vallási oldala a lényeges. (Arra viszont kíváncsi lennék, hogy a zsidó vicc visszavágásnak volt-e szánva? Még arra sem volt nagyon alkalmas!)
Mindenesetre, kérem, hogy egy katolikus se – én is az vagyok – érezze magát sértve! Itt a protestáns északon más visszhangja van egy ilyen viccnek, kevésbé otromba.
Árpesz, július 24.-töl augusztus 17.-ig Magyarhonban leszek, mobilom (csak ott van bekapcsolva!) 06 20 **:)**:)*
Üdv.
Ádám
Mondjatok hogy lesz egy kis ossznepi mokazas – beszelgetes miutan Arpi hazaert, es ott lesz Adam is Hamburgbol! 🙂
Ádám (Hamburgból), a számodat kicsillagoztam, ha nem bánod, ne lássa itt ország világ, gondolom ezt Te sem akarod. Előtte persze lementettem magamnak! 😉 Mindenképpen fussunk össze Budapesten egy beszélgetésre, amikor ott vagy Te is.
Kulitoko és minden Kedves 100napbringaolvasó persze hogy lesz 100napbringa találkozó! 🙂 De még részleteket nem árulhatok el, egyeztetnem kell Kedves Kedvenc Főtámogatónkkal, az Evobike-al. 🙂 A lényeg, hogy időben meg fogtok tudni mindent! 😉
Rendben, es nagyon szepen koszonom 🙂
Jovoheten ha ugy alakul, megrakok 2 nap alatt egy Nyiregyhaza – Budapest szakaszt, kiprobalnam milyen utanfutoval huzni a malhat.
Örülök hogy így bejött az ajánlott zene 😉 (én is rongyosra hallgatom…) Enjoy!
“Én oda lettem meg vissza ettől az országtól. Biztos vagyok benne, hogy visszatérek.”
Komoly összeget mertem volna feltenni, hogy ez a mondat el fog előbb-utóbb hangzani, de úriember biztosra nem fogad 🙂
Haliho,
Nekem mindkét vicc tetszett!pedig a munkám és mindennemű érzéseim átlagon felül arra ösztökélnek ,hogy megvédjek mindenkit aki bármilyen kisebbséghez tartozik vagy(legyen az vallási ill. származásbeli), mégis tudtam nevetni a viccen, hát lehet megkövezni érte :))) nyilván aki magára veszi vagy túl komolyan veszi saját magát meg az életet annak nem, de ezt mindenki eldönti szépen, de annyira nem értem még mindig mit kell minden beszóláson ennyit agyalni….komolyan élvezzétek inkább az életet emberek!!!!!!!!!Halljátok!!!!!!! Keressétek meg azokat a dolgokat, amiket igazán élveztek és csináljátok már!!!!! Ne kelljen kétszer mondani :))))!!!!!
Üdvimanó, V.:)