Majdhogynem képtelenség összefoglalni, mi minden történik velünk, ezért nem is próbálom most meg. A nyomkövető által úgyis látszik, hogy haladunk, a képek pedig többet mondanak ezer szónál. Részletes útibeszámolót pedig írok majd a 100 nap elteltével otthon egy fotelben ülve, az audiónaplókból visszaemlékezve. Merthogy készítünk ám ilyeneket is. Talán majd rakunk fel egy-kettőt belőlük, de egyelőre nem olyan “minőségű” egyik sem, hogy ezt meg merném tenni.
Szóval most csak némi divatbemutatót szeretnék tartani arról, hogyan is fest a kis csapatunk, amikor a galád eső ellen próbál védekezni.
Kezdjük Bazsival és BanziG-vel: a két szenior kolléga a Batman jelmezben, vagyis a sötétkék poncsójukban. 20 km/h felett úgy lobog rajtuk, hogy öröm nézni. Bármelyik képregényhős rajongó kiskölök meghalna az irigységtől, ha látná őket. Ők persze nem olyan vidámak, ha ezt a szerkót kell hordaniuk. Én meg csak lesek a tükörben, hogy Batmanék még mindig követnek! 🙂
Aztán itt van Ádám, na ő is megérdemel pár szót. Felveszi a vegyvédelmi gatyáját, az suhog rajta, noha alatta a neoprém kamásli ráfeszül a vékony bringás cipőjére. Botrányos! 😀 Mindehhez még felpróbálja az Ironclad szerelőkesztyűt, mondván, ha saválló akkor biztosan vízálló is.
Aztán jövök én, a többiek szerint „az UFO-nauta”, a kockavállú bádogember, a térd alá érős lastex gatyámban, felül pedig a sokat megélt zöld technikai dzsekimben, kapucniját a sisak fölé húzva. Mindehhez még hozzátársul a fehér keretes SH+ napszemüvegbe az átlátszó lencse, és én magam is elismerem, valóban röhejes látványt nyújthatok így egy kivülálló szemében. A napszemüvegeket pedig meg kell védenem, mert ez az egyik olyan szponzortól kapott cucc, amit eddig mindenki feltétel nélkül nagyon kedvel – arról már mi tehetünk, hogy nincs ízlésünk, és néhányan a fehér kereteseket választottuk. 🙂