Miután elhagytuk Tolgrim barátunk lakását, a közeli parkban, padok, virágok, sipítozó sirályok, és néhány idős, üldögélő figura között költöttük el a szokásos reggelinket: müzlit szendvicsekkel. 
Kedvenc részünk, amikor elfogy a müzli, és ki kell innod a hideg csokis tejet a hideg acélbögréből. 🙂
Fél egy lett, mire elindultunk a reggeliből. Ötödjére is bevettük a hidat kelet felé kimenet a városból, majd a főúttal párhuzamosan, egy alsóbbrendű úton folytathattuk egész hosszan a fjord mentén. Csak mikor bekanyarodtunk kelet felé, egy másik fjordba, akkor csatlakoztunk vissza a főútra. Volt itt egy őrült országútis fazon, az út mentén cikázott fel-le egy viszonylag sík szakaszon, nem tudom, hogy nem unta, hogy ugyanott bringázott el számtalanszor… Continue reading
Tromsø – A világ legészakibb sörfőzdéjében
Tromsø-ben épphogy csak sikerült az előírt 12 órára elhagyni a kempinget. Reggeli a konyhában, gyors búcsú Nuno-éktól, majd irány vissza a hídon a városba. Kerestünk egy boltot, ahol 
vettünk reggelinek valót, müzlit, kenyeret és felvágottat, majd kiültünk a közeli kis kikötő elé, egy taxiállomás padjaira. Volt itt néhány részeg punk fazon, akiknek annyira nem örültünk, de hálisten elvoltak magukkal pár paddal odébb. Egy osloi fociklub játszott ezen a napon a bergeni csapattal, ez látszott is a városon, a szokásos turistahadon túl most még focidrukkerek is ellepték az utcákat.
Boldogan tömtük a reggelit, amikor egyszercsak valaki magyarul szólt hozzánk a szomszéd padról: “Honnan jöttetek a bringákkal?” Continue reading
Az Evobike termékei
Az Evobike-nál már az első perctől nagyon pozitívan fogadták a 100napbringa project támogatásának ötletét. Az örömöm csak tovább fokozódott, amint Ádámmal megjártuk egy esős szombat délelőtt a kiállítótermüket. Fantasztikus jó bringás cuccokkal foglalkoznak. Mivel a bringa ekkor már megvolt, sajnos nem váltottam át az egyik általáluk forgalmazott fekvőbringára, vagy összecsukható kerékpárra. 🙂 Pedig hiszitek vagy nem, mindkettőnek meg lett volna az értelme. Najó az összecsukhatón én magam is sokáig mosolyogtam, de aztán egyre többen jöttek szembe ezeken az apró, de nagyszerű bringákon, nem egyszer málhákkal megpakolva – ennyien nem lehetnek hülyék, biztos hogy van ráció ezekben a bringákban. A fekvőbringa pedig odaver minden mást, ez nem kérdés. 🙂
Ezúton is köszönjük Nekik a fent bemutatott vízálló táskákat, melyeket az egész csapat számára biztosítottak!
Az utunk Narvik-tól Tromsø-ig
Narvik és Tromsø között a távolság a tervezett útvonulunk szerint kb. 260km, erre két napot szántunk, majd egy teljes, városnézős pihenőnapot Tromsø-re. Mivel délelőtt a kerékszerzés volt a project, csak fél kettőkor tudtunk indulni Narvikból.
Kifelé menet a városból még megnéztük a körforgalom mellett a híres távolságjelző táblát, majd bevásároltunk, és elhagytuk a várost.
Nem sokáig jutottunk, máris megálltunk. Nándi ment egy kanyarral előttem, egyszercsak azt vettem észre, hogy az út szélén áll egy autó mellett, és süteményt fal széles mosollyal az arcán. 🙂 Na ezt most hogy? El se tudtam képzelni, hogy sikerült ilyen gyorsasággal lespannolnia velük, hiszen fél percnyire se maradtam le. Egy norvég pár felismert minket az újságból, leelőztek minket az autójukkal, megálltak, aztán leintették Nándit és süteménnyel kínálták. Hát ez nem semmi! 😀 Beszélgettünk kicsit az út szélén a sütifalás közben, így kiderült, hogy azért nem csak az újság volt a dologban, hanem már találkoztunk velük valahol egy hajóállomáson. Nekünk fogalmunk sem volt róla, hol és mikor lehetett az előző találkozás. Csak jópár kilométerrel később esett le, hogy valószínű ők voltak a Svartisen gleccsernél a kis hajónál, tehát már akkor is beszélgettünk velük. Most nem volt rajtuk napszemüveg, azért nem ismertük fel őket először. Mindenesetre örültünk a találkozásnak nagyon. Kicsi a világ, kicsi Norvégia és végtelenül kedvesek benne az emberek! Continue reading
Lisa, Lars, Birk and Jimmy the Narviking
Dear Lisa and Lars! You have motivated me to write the first english post in 100napbringa’s life! 
Or at least start the post in English. I have never experienced this high level of kindness and helpfulness before like nowadays in Norway. I’ve just started hitching 5 minutes ago, when you came and saved me with your car and your trailer. It was really nice to travel with you to Narvik, even if I broke one of the main rules of the trip (no any kind of motorized help). Thank you for your help and we wish you all the best for the future! And it was also nice to meet Birk at the backseat! 😉
És akkor jöjjön magyarul, hogy is volt, mint is volt ez a küllőtörés meg a stoppolás, de kezdve a legelejétől, ahol legutóbb abbahagytam. Continue reading
30POP- A 30 Perces Outdoor Pörkölt
Hozzávalók 3 személyre (jelen esetben: Baf, Nándi, Árpesz):
- 100-120km bicikli, hegyen-völgyön át, szerpentinen, esetleg fjordok, tavak mentén, forró, tűző napsütésben, esőben, jeges szélben, de ha ez nem elég, az egészet még megfűszerezhetjük néhány defekttel, vagy kivilágítatlan alagúttal is.
- 2 fej vöröshagyma
- 800g darált hús
- 2db 2 fős 15 perces gyors rizs
- margarin
- paprika, bors, só, petrezselyem
- 2 db gázfőző
A Lofoten szigeteken – Álomszép tájakon
A szigetek már távolról is gyönyörűek voltak, alig vártam, hogy kikössön a hajó, és elindulhassunk meghódítani őket kerékpárral. Ahogy 
kiértünk a hajóállomásról, az elágazásnál rögtön egy vicces tábla fogadott minket: “A” nevű település balra 4,5km. Vagyis ez igazából karikás A volt, vagyis O. De mi jobbra hajtottunk, rögtön át egy alagúton, ami után pár kilométerrel már meg is érkeztünk Reine-be. Meseszép hegyek között elterülő kis falucska, pöpec házak a vízpartján, de mi ez a furcsa büdös? Valami tengeri herkentyűk vannak kiteregetve mindenfelé száradni. Ez persze mit sem zavart minket, hozzátartozott a helyhez, aminek az összképe ettől még több mint pazar maradt. Az első sziget, a Moskenesöya déli partján lassan teltek a kilométerek. Fáradtak, nyomottak voltunk még. 40 km után egy Ramberg nevű helyen álltunk meg. Találtunk egy boltot, beszaladtam virsliért, jó drágán kaptam egy 15 darabos csomagot, amit azon nyomban megsütöttünk és felfaltunk a bolt előtti padon. Rambergből kifelé menet egy hatalmas, homokos partszakaszt pillantottunk meg, gyönyörű türkiz tengerparttal. Elhatároztuk, hogy egy ilyenben meg kell majd fürödnünk!
“A pontot fogd meg, ne a világ tetejét!!!” – 3-4. nap a Midnattsolgaloppen-en
Szuper napunk volt! Nehezen indult, de aztán annál jobb lett a vége. Reggel 8:15-kor már ébren voltam, mert a RadioCafé-ban a Couchsurfing-ről beszélgettünk. 
Utána persze nem feküdtem vissza azonnal, hanem még rendezgettem kicsit a bejegyzéseket a blogon. Sajnos nem sokat sikerült már aludni ezután, mert 10-re menni kellett a bringaszervizbe, addigra volt megbeszélt időpontom. De sajnos kicsit elnéztek valamit, mert egy órát vártam, közben Nándi is megérkezett, de a kerékpárszerelő csak nem akart betoppanni 11-re, amikorra kellett volna neki. Negyed 12-ig még nézegettük a csili-vili, otthon még sosem látott outdoor cuccokat, meg a horror árakat, aztán azt mondtuk, hogy helló, majd jövünk, addig körbenézünk a Nation Aviation Museum-ban, vagyis a Norvég Repülési Múzeumban, ami a szerviztől csak két sarokra volt. Korai volt az örömünk az újságban talált kuponnal, azt hittük, hétfőnként ingyenes belépést jelent két főre az újság felmutatásával, de aztán a jegypénztárnál kiderült, hogy csak az újság előfizetői számára él az akció. Próbáltam viccelni, hogy és azoknak sem, akik benne vannak az újságban, de félreértették poént, újságírói igazolványt kértek… 🙂 Így történt, hogy végül lecsengettük fejenként a 90 koronát a belépőkért, ami végül is nem olyan szörnyű összeg, ha azt vesszük, hogy Norvégiában vagyunk.
Görcsben álló combok, barátkozás a skandináv tereppel
A tájfutásról már írtak a wikipedia-ban és írt a bátyám is az outdoor blogunkon, szóval én most csak nagyon röviden leírnám, miről szól, s mit jelent nekem, aztán ugorjunk bele abba, hogy itt milyen volt a móka, a sarkkörön túl. 
Tájékozódási futás, azaz tájfutás. Számomra rengeteget jelent, általa lett sok-sok jó barátom, meg tanultam küzdeni, miatta lett egy egész jó kondim, és jutottam el olyan gyönyörű tájakra, ahol sokszor amúgy ember nem járna, ha nem léteznének a tájfutók. 🙂 A dolog úgy kezdődik, hogy kapsz egy térképet a rajtban, bejelölnek rajta 15-30 pontot összekötve, ezeket sorban kell érintened. A térkép méretarány 1:10000 vagy 15000, vagyis elég részletes térképet kapsz a terepről, kis ösvények, kövek, sziklák, padok, jellegzetesebb fák már külön be vannak jelölve rajta. Ez alapján kell tájékozódnod, felismerni a térképen jelölt terepet a valóságban és kitalálnod az ideális útvonalat a pontok között, illetve meg kell találnod a pontokat. A történet általában, mint most Bodöben is, egyéni és időre játsszák, tehát aki nyerni akar, annak rohannia kell. Ha egy pontot kihagysz, vagy rossz pontot fogsz, diszkóznak, vagyis diszkvalifikálnak. Mivel éreztük, hogy igen fáradtak vagyunk és ezen az egy nap pihenő sem segített a verseny előtt, nekünk most a célunk csak a részvétel volt, illetve a teljesítés. No meg legfőképpen enjoy the ride, vagyis most enjoy the o-run!
A Saltstraumen és érkezés Bodø-be
A gleccser alatt ébredni nem volt rossz, noha még felhőben állt félig, mikor kimásztunk a sátorból. Eredetileg az első 7:30-as hajóval akartunk visszamenni az RV17-re, de ezt a hajnali 6-os ébresztésnél újragondoltuk Nándival, és úgy döntöttünk, elég lesz nekünk a 10 órás hajó is, nem sietünk sehová. 8 után keltünk és fél 10 lett, mire összepakoltunk és az Ironcladnek is elkészítettük a videót. Eddigre már a felhők is eltűntek a gleccser elől.
Először azt hittük, szerencsénk van és egy nagyobb hajóval térhetünk vissza a fjordon, amihez nem kell lemálháznunk a bringákat, de aztán nem így lett, megjelent a tegnapi emberünk a kis hajójával, és már messziről intette, hogy gyerünk-gyerünk, pakoljuk le a gépeket, mert sietünk.
Continue reading
