Lássuk mit teszek, ha fogytán a lelkesedésem, ha nem érzek erőt magamban, de még tovább kéne menni. Ha hosszú és meredek a kaptató. Ha fáradt vagyok, és elgyötört, ha szembe fúj a szél, vagy szakad az eső. Vagy ha csak egyszerűen unalmas a táj és monoton az út. Vagy ne adj isten ezekből több egyszerre.
- Felnyitom a kormánytáskám, és betolok az arcomba egy narancsos piskótatallért.
- Benyomok még egyet. (repeat until [nem történik valami | el nem fogy a kaja])
- Iszom az italból, ami épp a kulacstartómban lötyög (víz, olcsó citromos icetea, pezsgőtablettás ital [magnézium / kalcium / C vitamin / multivitamin ]
- Fogat mosok. Majdnem úgy, mint Ádám, csak én víz nélkül tolom, mindössze egy borsószemnyi fogkrémmel. Amikor már tele ettem és ittam magam, úgy döntök, hogy na most elég néhány óráig mindenből. Ekkor fogat mosok, és ezután megállom a nassolást, inni sem iszom egy ideig, vagy csak vizet. Ez így akár napi 4-5 fogmosást is jelenthet. Fontos ez, mert sok cukros vackot eszem-iszom össze a nyeregben, és augusztus 1-ig minimum bírnia kell a fogaimnak a 100napbringát teljes egészségben. Sőt, utána is megtartanám őket. 🙂
- Átgondolom, mit kell tennem, vennem, írnom, intéznem, ennem, amikor legközelebb megállok. Néha még check-listát is írok ezekből. (Használom a ceruzát Ádám!)
- Zenét hallgatok. Elképesztően tud motiválni! Elkezdenek szárnyalni a gondolataim, közben pedig észrevétlenül gurulnak el alattam a kilométerek. Természetesen nem hallgatom hangosan a zenét, már ismert számokat pörgetek, a zene inkább csak bennem szól, valójában bőven túlharsogja a menetszél. Bár mindent hallani mellette, magasabb forgalmú utakon, autók mellett ritkán dugom be a fülem.
- Elképzelem, milyen jó lesz megállni és leszállni a nyeregből, elengedni némi ballasztot, enni egy nagyobbat, valami rendes kaját. Leülni, lefeküdni a fűbe, nekidőlni egy fának…
- Ha esik vagy rossz idő van, elképzelem, hogy fogok neki majd örülni, ha újra kisüt a nap.
- Ha szembe fúj a szél, próbálok nem bosszankodni rajta. Ettől csak még keményebb az út, azaz még több. Persze direkt azért nem keressük a nehézségeket, de ha jön, hát jön, “Megtekerjük ezt is!”
- Elképzelem, milyen jó lesz a nap végén felállítani a sátrat, bebújni a kis váramba, megbeszélni az útitársammal, micsoda napunk volt, és mi vár ránk holnap. Sütni-főzni egy vacsit, sörrel leöblíteni, majd naplót írni és bebújni a jó meleg hálózsákba, majd 2 másodperc alatt elaludni.
- Elképzelem, milyen jó lesz újra a civilizációban. Valakihez megérkezni, tető alatt lenni, védve az elemektől. Elfelejteni kicsit a kilométereket, elmondani Valakinek, milyen jó, vagy milyen kemény utunk volt. Asztalnál naplót írni és enni, meleg zuhanyt venni, kimosni a koszos ruhákat, felvenni az inget és a farmert. Pihenni, a szó passzív értelmében.
- Elképzelem, milyen lesz megérkezni Nordkappra, “a világ végére”, ahonnan nincs tovább föld. Kinézni a végtelen tengerre. Néhányszor már egész jól átéltem, milyen is lesz majd. Bizonyosan nem olyan lesz. Talán egész egyszerűen csak fáradt leszek.
- Elképzelem, milyen lesz majd megérkezni haza. Megölelni édesanyámat, a barátnőmet. Zitával sok-sok időt tölteni, tovább ismerkedni, rengeteg közös vidám percet, órát együtt lenni. Folytatni a munkám, még a réginél is nagyobb lelkesedéssel dolgozni, új problémákat megoldani, új vizsgákat letenni, még többet tudni, előrébb jutni.
- Elképzelem az életem. Egy hét, egy hónap, egy év múlva, és még tovább… Nagyon boldogan, sokat utazva… Bubuk, család, giccs, stb… 🙂 Tudom, hogy elérem amit akarok. Ahogy most a túrát is végigcsináljuk. Mindig szem előtt tartva az első pontot, nem csak itt, az életben is: Enjoy The Ride!
Ja, hogy közben tombol a vihar körülöttem? Mégis ki a fenét érdekel? Ha egy fülig érő szájú bringást látsz szembejönni a szakadó esőben, esélyes, hogy én vagyok az.
Valaki nem látta Szirákit?
Árpád! Csodállak! . . . . . . . . . . .
Magamba szálltam amikor elolvastam a jókedv-listádat. Ezt majd kifejtem neked egy-két kör unicum mellett (ez segít beszélni) ha már itthon leszel.
. . . . . .
Áhh… így most nem tudom leírni amit gondolok. Csak szuperlativuszokban tudnék beszélni, de a lényeg hogy nagyon megérintett amit írtál.
Kitartás, mék sör!
Árpád, én is csodállak! A nehéz helyzeteknek az a nagy elönyük, hogy egyszer befejezödnek.
Szabadon József Attila után: …nehéz terhet vittem, letettem, testemmel éreztem, hogy van Isten.
Még braziliai az élmény (jó régen volt!): ha állandóan süt a nap, már nem is tudsz örülni a jó idönek.
A hétköznapokat is akkor becsüli meg az ember igazán, ha a nem-hétköznapi élmények (amikben
Neked most böven részed van!!!) megszünnek. De gondolj csak arra, hogy milyen sokáig és milyen remekül lehet majd ezekböl “táplálkozni”. Van az embernek egy nagyon jó adottsága: az idö múlása
minden rosszat, kellemetlent megszépít….de erröl már beszélgettünk az Alster partján tekerve.
Majd idövel mindezt megbeszéljük mégegyszer. (Remélem nem nagyon sokára!)
Vigyázz Magadra! Hazafias kalaplengetéssel az ellenszélben! Üdv. Ádám
Ragad rád a Norvég mentalitás,semmi parázás csak holt nyugalom,még akkor is ha rádfagy a ruha az ónos esőben. 😀
Jók a gondolatok…Baf-ra vigyázz,ha ilyen problémája van,hogy egy kis sérülésnél is leesik a vércukra,ruházzatok be szőlőcukor tablettát…olcsó,rühellem az ízét,de akár életet is menthet.
Ja és Nordkapp-tól északra is van ember lakta település,igaz sziget formájában…a neve Svalbard ( Spitzbergák ),ami lefordítva ,,hideg partot” jelent. Fővárosa Longyearbyen,de mellete még Barentsburg,Svegrua,Ny-Álesund,települések találhatóak a szigeten,összesen 3000 lakossal…erre a 3000 lakosra jut 3500 Jegesmedve ;).
Videót toljál a ,,haverjaimról” te Fóka,mert különben…. 😛 😀 🙂 😉 XD
Stavi Viktor – ISBJÖRN
No, 47 nap “bemelegítés” után azt hiszem elkezdődnek az igazi kalandok, 6 hét Csodaországban! 🙂
Ha a holnapi vasbeton vizsgám sikerül, akkor nekem is felhőtlen jókedvem lesz 😀
Jó tekergést, meg egy kis szusszanatnyi pihenést Oslo-ban!
Èdeseim
Csak megkérdezem, hogy Mauritiusra el lehet jutni bringával?
Gondolom, tudnék sporolni egy kis pénzt, ha nem kellene repijegyet vennem…
Csokol Benneteket
Matild néni
Motalabol
Ps. Ugye azért nem olyan veszélyes hmmmm ,,Oszlo-ban,, lenni???
Matild néni ki vagy?
Mauritius említése okán úgy gondolom a család szivárogtathatott ki némi információt. 🙂
Èdesem.
Ki vagyok?
Ki vagyok!
Csak a bringagumim birja ki Mauritiusig oda meg vissza, tölem minden más szivároghat…
Tényleg, ha naponta hajtok 1-2 orácskát ugy lájtossssan? Mi a véleményed?
Csokol
Matild néni
Motalabol
Ps. Bocsi , de most rohanok megnézni a bringagumim nehogy valami szivárogtatás törtétjen a hátam megettttttt…
Jajjjjj Èdesiem még majdelfelejtettem (hüha, ez igazán fonots), mert olvasom az ujságban, akarom mondani itt oldalt a napi hirekben, hogy másfél rud diákcsemege kilométerekké tud alakulni…
Nomármost kedveseim valaki számolná maáá ki nékem , hogy mennyi diákcsemege kellene Mauritiusig meg vissza, hogy idöben beszerezhessem.
Igy nagyon klasssssz, csak egy kis diákcsemege (amolyan garabonciás), s nem is kell hajtanom, csak legurulok Mauritiusra!
Csodálatos èdeseim!
Szép az élet!
Hiszen Arpesz is azt irja:
Enjoy The Ride!
Naná! Mennyire! Nagyon is!!!
Csokol Benneteket
Matild néni
Motalabol
Nahát, Matild néni, hogy megtáltosodtál!
Gondolom, azért kell némi edzés, ha eddig csak a közértig tekertél, meg vissza… Csak nehogy úgy járj, hogy több kilométer, mint kolbász! Ja, és mint tudjuk, a föld gömb alakú, tehát ha onnan északról beállítod szögbe a bringát dél felé, akkor csak a kezdő lendület kell. Ja, mégse. De mindegy, csak a lejtők felé gurulj, és ha véletlenül keresztülszelnéd Budapestet, üzenj, mert csatlakozom!
És Árpi büszke lehet, hogy még egy embert bizonyítottan rávett (motivált) a bringázásra.
(Zoli, szerintem Matild néninek ez spontán jött…)
:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Én azért jelzem,, hogy engem bármíly hihetetlen, de nem Árpi vett rá a bringázásra!!!Kicsit elöbb kezdtem! Persze motívált, de az egész más kérdés!
(hogy ezt beírtam ,az nekem volt fontos, nem kérek reagálást rá,köszi)
Amúgy meg minden ember ,aki bringázik és ilyen vagy ehhez hasonló beszámolókat ír motíválja a puhatestüeket és az olyanokat is, akik valaha bringáztak csak mondjuk félretették a bicót, uh. mindenképp jó!
Hajrá Fiúk!
Hajrá Nándi!Enjoy Your Ride too like Baf! :))))Aztán te is írj beszámolót!!!majd ha hazaértél, vagy ahogy érzed!
Üdvimanó,Vi.
héj dúd! ez az egyik kedvenc bejegyzésem a tolladból! ezek fontos dolgok!
hajrá, RAGMEG! 🙂
Szakáll, már alig várom azt az Unicumot :)))
Ádám, Veled pedig a újbóli találkozást! Mindkettőtökkel 🙂 (mindkét Ádámmal)
Kulitoko, remélem jól sikerült a vizsgád…
Itt vagyunk Osloban, just enjoy the ride, hamarosan érkezik Nándor, a másik északi szaktárs 🙂
Rakjáátok meg!!!
Stavi, a szőlőcukrot imádjuk, de nem hiszem, hogy kelleni fog. Bafra nem kell vigyázni, jó gyerek ez, bírja a 100napbringát, jön ahogy kell, nem szól egy szót se, csak néha megkérdem Tőle: morál? Aztán mondja, hogy 10, 9 de legfeljebb 8, az alá nem megy neki soha, ha nem b….atják 🙂 No meg a padkaharapások, na igen, arra figyelnie kell 🙂
Puhatestűek. De kár, hogy nem megy az egész ország bringázni 100 napra. És akkor senki nem lenne otthon. Mekkora konvoj lenne. Jut eszembe, amikor Árpeszék görög útját olvastam, akkor ott volt arról szó, hogy senki nem volt az utakon Macedóniában. Az azért van a szerbiai osztálytársam hiteles elmondása szerint, mert az ország mintegy 80 %-a vendégmunkás valahol a messzi nyugaton.
“Halljátok?! Balázsnak 10-es a morálja! Akkor nekem is!” -> Akkor nekem is!! (=
(bocsi, előre megnéztem a tecsős videókat)
Amúgy meg csatlakozom a csodálókhoz.
Hajráf Árpi, Baf, Nándi!
Kék eget!
spenót,akiannyira100napbringafüggőhogy-bárszégyelli-méghétvégénis
Nagyon nagy ez a post!
Matild néni, tessék csak nyomni… az idióta kommenteket 😀
Árpesz, ha nem titok, mi a munkád, amit most 100 napra kénytelen vagy nélkülözni? 😀 A második pont alapján van egy gyanúm 🙂
Jah, informatikusok vagyunk, többen is a bandából. Én konkrétan hálózatos, Cisco mérnök, CCNP… Vagyis kergetem a bitevő manókat a hálózatokban… 🙂 Érdekes, izgalmas, és jó az új munkahely. Nem gondoltam volna, hogy ilyesmi történhet velem, de örömmel fogok visszamenni és újra munkába állni. 🙂