A 100napbringa találkozón a Cason-os csapat leültetett pár percre az asztalukhoz, és érdekes kérdésekkel bombáztak, Ime egy részlet az interjúból:
K: Volt egy csomó időd gondolkodni. Volt-e olyan gondolat, amire menet közben jöttél rá és amit feltétlenül fontosnak találsz megosztani az olvasóinkkal?
Árpi: Hát, ha most egyet kell mondani – erre szerintem mások is rájöttek útjuk alatt – az idő. Tehát, hogy az időd a legfontosabb az életben, mert véges. És a lényeg, hogy ne túléld, hanem megéld az életed. Ez a legfőbb megvilágosodásom az út alatt. De sok kicsi volt.
K: Mesélj a legmeghatóbb pillanatodról!
Árpi: Talán amikor megpillantottam a barátnőmet Göteborgban. Nem számítottam rá, hogy ott lesz, és egyszer csak ott állt az ajtóban. Ez komolyan jó volt. A legkeményebb meg talán az volt, amikor 20 napja együtt tekertünk négyen, és ők hárman hazamentek, és én egyedül tekertem vissza a reptérről.
Folytatás itt, a CasonGrandPrix.net-en!
Kicsit szedett-vedettek lettek a válaszaim, mert közben érkeztek a jóbarátok és 100 felé figyeltem, de szerintem azért még így is nagyon jó lett az interjú.
Még egyszer köszönöm a Cason-nak a nyomkövető-rendszert, remélem lesz még a jövőben is közös projectünk! 😉
Apró javítások, pontosítások, merthát billentyűzet előbb mindjárt könnyebb: nem a defektek voltak a nehéz pillanatok, hanem a küllőtörések, főleg az elején. 🙂 A defekt negyed órás rutfeladat, csak épp a fél mázsa cuccot ne kéne lepakolni a kerékről előtte 🙂
Zoli, akit példaképként említek Puskás Zoltán barátunk, de nem A Példakép, hanem egy példakép, sok ötletet merítettem a remekebbnél remekebb túráiból, ez tagadhatatlan. 🙂 És pont kéznél volt 😀 Különben kénytelen lettem volna “Rambó”-t válaszolni! 😀
Najó, még az is nagyon tetszik, amit ez a csávó csinált:
http://www.google.com/search?q=alastair+humphreys&sourceid=navclient-ff&ie=UTF-8&rlz=1B3GGGL_enHU262HU264&aq=t
Tök jó, hogy ez az Alastair gyerek le is írta, amit csinált, mert nem mindenki ilyen.
Itt van pl ez a Herb, aki szemmel láthatólag nem szeret írni, “csak” fotózni:
http://www.millenaris.hu/object.45e00f96-3f13-4c9c-9aa6-0573205415ea.ivy
és
http://www.google.hu/search?hl=hu&source=hp&q=Herb+van+Drongelen+&meta=&aq=f&oq=
Herb biztos, hogy szeret fotózni, a kiállításán olvastuk, hogy volt egy néhány ezer kilométeres szakasz, amit kétszer tett meg, mert bentégtek egy bozóttűzben a szakaszról készült fotói. Majdnem ő is bentégett, de aztán nem. 🙂
Az ilyen emberek, mint ti nagy dolgokat visznek véghez, és remek példaképek sok mindenben , de ember legyen a talpán ,aki mellettetek éli le az életét, nem lesz könnyű dolga, uh. minden tiszteletem azoké a nőké, akik ezt válalják és tisztességgel végig is csinálják!mert az első évek csodásak ,de kitartani valaki mellett az már nem mindenkinek sikreül, még annak sem mindig aki nagyon akarja!
Megélni bizony! Ezt K. nagy betűkkel kéne bevésni az emberek fejecskéjébe, hogy végre felébredjenek és éljék is az életüket, ne hagyják elszaladni!!!Jaja!
Sok jót Mindenkinek!
Üdvimanó,Viola 🙂
nagy dolgokat visznek véghez… egyszerűen csak teljesitenek egy célt amit kitüztek maguk elé. Most, hogy a cél biciklizni vakulásig, felmászni az Everestre, átuszni a Balatont vagy meginni egy korsó sört 2 másodperc alatt, majdnem mindegy..
A lényeg sztem. az amit Te is ismételtél, hogy megéld. És az hogy hogyan éled meg! És nem mindegy, hogy a barátaiddal iszod azt a sört, vagy pedig vadidegen emberekkel, vagy vadidegen környezetben.
A nők jönnek és mennek.. (ahogyan a férfiak is) és jó pillanatban kell tudni jó döntést hozni. (Ez nekem mindig gyengém volt) Lehet, hogy elhaladtál valaki mellett, akit talán jobban kellett volna értékelned, de az életed tovább pergett és az elmúlt pillanatok megfakultak, elhomályosultak és a régi érzések értelmüket vesztették… Sajnos az élettel az idővel szembe haladni nagyon nehéz, meg lehet próbálni, de nekem még sosem sikerült eredményt elérnem..
“Kezet csak megfogni szabad,
Elereszteni vétek…
Elläkni átok,
Egymásoz simuló kezek
Tartják össze
Az eget, s a Világot!”
(A.C.)
“…A párkapcsolat nem egy gépezet, mely minden nap boldogságot hoz az életünkbe.
Èlö, dinamikus, változó törödésre van szüksége melyet táplálni is kell…”
Lásd tovább:
http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=117&alrovat=119&cikkid=21605&harmo=522099
“…A párkapcsolat nem egy gépezet, mely minden nap boldogságot hoz az életünkbe.
Èlö, dinamikus, változó törödésre van szüksége melyet táplálni is kell…”
Lásdd tovább:
http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=117&alrovat=119&cikkid=21605&harmo=522099
Szia Árpesz!
Készítünk egy felmérést bloggerekről és reklámokról, és érdekelne a te véleményed is. Kérlek ha van kedved kitölteni egy 3 perces kérdőívet, dobj egy mailt!
Előre is köszi, szép napot!
Kitti
Kedves Árpi, jó volt Veletek a Szigeten találkozni. (Sajnos csak a 100napbringa találkozó elött, melyre nagyon szívesen én is – söt: Tatjana is! – eljöttünk volna.)
Sok szerencsét a jövöre, az élet – sajnos??? – nem csak bringázásból áll. ( A 23. randitok mögé, ami a szigeti találkozás alkalmával történt, még legalább hat nullát tehessetek! )
Nagyon örülnék ha a közeljövöben ismét találkozhatnánk. Civilként, akár. A magyar mobilom október 7-8-tól egy héten keresztül be lesz kapcsolva, azután csak december 29-töl jan.3-ig. (De eddig minden télre jött még egy tavasz.)
Üdv.
Ádám
“A tartós és feltétel nélküli szeretet iránti elkötelezettség számomra azt jelenti, hogy bizonyos élmények, amelyekben egyébként részem lehetne, most már lehetetlenné válnak számomra. (…)
Minden elkötelezettség olyan, mint az élet mindegyik perce: minden percben benne van a születés és a halál. Valami életre kel, valami más pedig már soha többé nem létezhet újra. (…)
A szeretet gyakorlása ugyancsak költséges. Feltétel nélkül szeretni azt jelenti, hogy életünket tesszük kockára. A szeretetben végső határig elmegyünk, és nincs visszaút. Ez az a határ, ahol oly sokan összeroskadnak. Karnyújtásnyira a nagyszerű élettől bátorságukat vesztik arra a gondolatra, hogy nincs többé visszatérés. Ez a ritkábban járt út.”
(John Powell: Feltétel nélküli szeretet)