100 nap bringa

A búcsú most is kemény volt Göteborgban. No nem integetni, aztán befordulni a sarkon és többet nem hátranézni. Hanem belegondolni, hogy többet nem élvezzük Szabolcs csodás vendégszeretetét, és most az előbb még megölelhettem a barátnőmet (sőt fel is kaptam kicsit a leányt), de augusztus elsején lesz a következő ölelés, addig pedig még több ezer kilométer és el sem tudom még képzelni, mennyi megpróbáltatás vár rám.

Próbáltam nem gondolni erre, csak rakni neki kifelé Göteborgból és előre figyelni. Minden megvan, minden oké, elindultunk újra, Balázs is oké, megyünk, haladunk, újra úton. Először a szigetek előtt álltunk meg egy stégen szendvicseket enni. Zita készített nekünk 5-5-öt. Plusz ugye volt még nálunk 4 rúd szalámi, Cocikából egy nagy darab jóféle füstölt szalonna, rizs, két tömb Pannónia sajt. Ezeket mind Zita hozta otthonról, köszönet értük ezúton is. Szóval a stégen faltuk Balázzsal a szendókat. Sonni-nál annyira tetszett Balázsnak is, hogy egyre csak hajtogatta, vissza kéne menni Göteborgba… 🙂 Mit szólhatnék erre én, mikor tudtam, hogy Zita holnap estig még ott van. Azt, hogy arra van előre, északra, át a hidakon, fel a szigetekre!

Mire átértünk a nagy hídon, pont kisütött a nap, gyönyörű kilátás nyílt a közeli fjordokra. Soha nem láttam eddig még ilyen tájat, csak fényképeken. Az egész elképesztő: ott azon a szigeten, azokban a házakban emberek élnek… Vajon tudják, milyen jó dolguk van, hogy ilyen közel vannak a természethez? Bizonyosan, különben egy városban élnének, nem egy apró szigeten.

Miután átkeltünk a hidakon, raktuk neki még jó pár kilométert, átkeltünk az északi szigetre is, majd egy benzinkútnál feltöltöttük a vizeinket, és vettünk két sört. Na ne gondoljátok, hogy olyan drága volt, otthon egy kocsmában kifizetünk 300 Forintot egy sörért egy kocsmában, akkor itt Norvégiában hogy a viharba ne adnék 400 Forintnyi Koronát azért, hogy este a sátorban a vacsora mellé ne kortyolhassak egy kis híg, 3,5%-os, de legalább jó hideg Pripps Blue-t… 🙂 A sátorhelyünk a 80. km után egy kis stég mellett volt egy fjord partján, gyönyörű, hosszú naplementével grand totálban szembe a bejárattal. Vacsira virslit toltunk, az utolsó fej vöröshagymánkkal megspékelve. A gáz még kitartott, sőt maradt is. Beszámolót kezdtem írni, mikor baf már hortyogott, de aztán én is megfáradtam és inkább aludtam.

Reggel folytattam az írást, sikerült 7-kor felkelni. Gyönyörű tiszta kék ég, reggeli, 10-kor indulás! A híd előtti alagutat sikerült benézni. Emlékeztem, hogy írta Pusi egy kommentben, hogy nem szabad benne biciklizni, bennem is volt, hogy kerüljük, néztem a gps-en az alternatív útvonalat, csak azt nem figyeltem, hogy a kijelzője a gépnek 2D a valóság meg 3D, hát az út, amin kerülni akartam, 60m-el lejjebb ment, így kellett egy kicsit visszafelé tekernünk, nem vállaltuk be az alagutat. Jött még néhány fjord, aztán elkezdődött a hullámvasút. Véget nem érő fel-le. Úgy kellett örülni néhány 100 méter viszonylag sík szakasznak, ahol végre fogat tudtam mosni.

A norvég határ előtt megálltunk egy tóparti pihenőhelyen ebédelni. Komolyan mondom, kész gasztronómia orgazmust jelentenek ezek a Pick diákcsemege szalámik nekem… Vagy csak nagyon éhes vagyok a sok bringától, nem tudom, de egy biztos, nagyon-nagyon ízlettek, sorra faltam a szendvicseket a Pannónia sajttal. Az igazán jó falatokhoz csak farkaséhség kell! 🙂 Az pedig könnyen megjön ezen a túrán. Jövőre megszerezzük a Pick-et szponzornak! 🙂

El akartuk költeni a svéd koronáinkat, legalábbis a fémpénz részét nem kívántam körbecipelni Skandinávián, hogy aztán Stockholmban újra használni tudjam. 22 Koronánk volt és 12 volt egy sör a határ előtti kis boltban. Visszaváltottunk egy műanyagpalackot az automatában, így kijött a két sör ára. Elsüllyesztettük őket a táskámban, majd még indulás előtt megnéztem, nincs-e véletlenül itt szabad wifi? Éééés nyertem, gyors e-mail olvasás, öröm: Bodö-ben már várnak, kérdezik, nincs-e valami Blogja az utunknak, hát hogy a jó fenébe ne lenne: 100napbringa.hu 🙂 Gyorsan elküldtem Zitának a göteborgi beszámoló rám eső részét, majd hajtottunk tovább.

A határt csak egy tábla jelezte, illetve hogy a terelővonal fehérről sárgára váltott. A táj persze továbbra is hullámos maradt, hiába gondoltam, hogy a tó mellett majd jó sík lesz nekünk, nem így lett. Megtekertük Halden-ig, ahol bevásároltam. Vicces volt úgy, hogy azt se tudtam, hány forint egy norvég korona. Mindenesetre sikerült 10 alatt kenyeret találni, egy cipő egy margarin és egy üdítő(palackkal, ami szintén érték nekünk!) volt összesen 40,80. Szemben még a benzinkútnál biztos ami biztos, megnéztem a gázt, de itt is csak a Primus fajta palackokat lehet kapni. A csavaros-menetes szelepeset, és a szelep nélküli tűset. Nekünk persze a harmadik fajta főzőfejünk van!

Halden után egy országútis csapat támadt ránk, először csak lébecoltak, utolértük őket, beálltam az anschluss-ukba nevetve és nagyképűen fikáztam a semmi lábaikat, meg hogy mégis hogyan képzelik, hogy csomagok nélkül tekernek, hát mi abban a pláne kérem?

Lehet, hogy értettek magyarul, mert aztán megálltak brunzolni, ami után úgy gondolták, elég lesz a bemelegítésből, és nekiindultak. Úgy elhúzott mellettünk az egész mezőny kb. 3 másodperc alatt, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Először csak hallottam hátulról a furcsa zajt, a kerekek zaját, egy kicsit dübörgés szerű sziszegést, a boly hangját.

Aztán jöttek, félelmetes sebességgel elhúztak mellettem és el is tűntek pár kanyar múlva. Egy élmény volt látni is őket, mehettek vagy 50-el egymás nyakán.

Azt beszéltük meg Balázssal, hogy még egy 20-ast tolunk rá Haldenre, aztán tábort verünk valahol 140km után. Megtörtént a vízfelvétel egy háznál, így aztán semmi akadálya nem volt a sátorállításnak. Mivel a szántásokon kívül csak a kertekben találtunk talpalatnyi sík területet, megpróbálkoztam egy háznál, de nem voltak otthon. A következő nyaralónál sem nyitott senki ajtót egyik háznál sem, bent is sötétek voltak a szobák, hát ha nincs itthon senki, akkor senkit nem is fog zavarni, ha felállítjuk a sátrat a hátsókertben. Kilátás egy tóra, vacsorára a svéd sör mellé leves és szendvicsek. Naplóírás semmi, csak eldőltem a hálózsákomban, és már aludtam is. Sok volt ez a 140km, hiába nem először tolunk ennyit egy nap, ezt nem lehet megszokni, ebben elfárad az ember. Főleg ez a sok föl-le, nagyon kivesz, felvehettünk vagy 1000m szintet ezen a napon legalább.