100 nap bringa

Reggel jó későn keltünk, alaposan kialudtuk magunkat, 9 után másztunk ki az ágyból, Jörn-ék már sehol nem voltak, lent megreggeliztünk az étkezőben, és indultunk be a városba, természetesen bringákkal. Öröm volt tekerni, nagyon élveztük a könnyű gépeket a csomagok nélkül, na meg persze az egész várost behálózó, széles kerékpárutakat.
Előző nap este Jörn-től és Line-től kaptunk jónéhány tippet, mit érdemes megnézni, így bár útikönyvünk nem volt, de nem vakon vágtunk neki a városnak. Első célpont a temető volt, ami valójában nem is temető, hanem park. Már régóta nem temetnek ide senkit, de az egész park szépen rendben van tartva és az emberek kijárnak ide piknikezni, vagy csak úgy kifeküdni a fűbe (hájpázgatni…). Érdekes volt ezt látni, emberek napoztak a sírok között…:) El is határoztuk Balázzsal, hogy visszatérünk ide még mi is egy pár sörrel kicsit lazítani. Ezt most délelőtt is megtettük, de egy vízparton, kacsa és hattyúcsaládokat figyelve.
Ezután jött a főtér a városházával. Megkerültük a Tivolit, majd elindultunk a sétálóutcán. Itt találtunk egy Signspotting nevű kiállítást mindenféle vicces közúti táblákkal világ különböző pontjairól. Körbenevettük az összeset, majd folytattuk az utunk Cristiania felé. Ez a városrész arról híres, hogy mindenféle furcsa alakok, hippiféle szabad gondolkodású művészlelkek lakják. Egy időben meggyűlt a bajuk a helyi hatóságokkal a drogok miatt, de mára rendeződött a helyzet. És Line szerint a város egyik legbiztonságosabb és legérdekesebb környéke! Így nyugodt szívvel és kíváncsian tettük be a lábunkat Cristianiába. A hely tényleg érdekes, minden ház színesre van festve, mindenütt érdekes bringák, padok és persze emberek. Az egésznek nagyon jó hangulata volt. Körbejártuk a lepukkant de izgalmas utcákat Balázzsal, majd vettünk két sört, darabját 10 koronáért, vagyis 400 Forintért. Ezekkel csak kiültünk egy padra és figyeltük az életet, a mindenféle furcsa alakokat sürögni-forogni. Kicsit a Sziget-fesztiválra emlékeztetett, bár én nem tudom igazán, milyen az a feeling, mert csak néhányszor voltam egy napot, de valami ilyesmi lehet. Csak épp itt ez megy 365 napon át. Láttunk egy Put and Take standot, ahonnan szabadon vihettél el, illetve rakhattál le dolgokat. Aztán a hamburgeres is úgy ment, hogy letetted a pénzt a fickónak, adott egy szemlét egy jól átsütött  húspogácsával, majd te magad azt és annyit rakhattál bele, amit akartál … Persze jó drágán, 35 koronáért, vagyis kb. 1400 Forintért. De enni muszáj, akkor meg már miért ne pont itt?
Cristiania után elindultunk a város jelképét, a kis hableányt felkeresni, meg is találtuk a part mentén kicsit északabbra a vár mögött. Aztán a várba is bementünk, ahol mindenütt csak piros barakkszerű épületek voltak? De hol lakhatott itt a király? Minden bizonnyal a várdombon lévő szélmalomban, hiszen messze az a legszebb épület az egész várban. Miközben ide kapaszkodtunk fölfelé, két lány ránk köszönt, hogy “Hajrá magyarok!” – Mi annyira siettünk fel a várdombra éppen, hogy csak visszaköszöntünk nekik. Balázs szerint ez nagy hiba volt… 🙂
A vár után ismét a temető felé indultunk, hogy mi is elterüljünk kicsit Andersen sírja mellett, és elkortyoljunk egy Tuborgot. Útközben a King’s Garden-t, vagyis a király kertjét is útba ejtettük. Ez is egy nagyon szép park a városban, sok füves placcal, és kocka alakúra nyírt fákkal. Rengeteg fiatal pihent itt, frizbiztek, kocogtak, dumáltak a fűben. Közben észrevettünk egy kisebb kastélyt is balra, minden bizonnyal ez volt a király rezidenciája, sokkal logikusabb, mint a malom a várban. Aztán végül elkortyoltuk azt a Tuborgot is a temetőparkban, de nem esett jól a semmittevés. Legszívesebben már indultam volna tovább a városból. Persze nem tettünk így, de azért Jörn-ékhez elindultunk haza, mert már 7 óra felé járt és még be is kellett vásárolnunk holnapra, illetve egy nagymosást is lebeszéltünk a szállásadóinkkal.
Bevásároltunk hát hideg élelemből és egy újabb 4-es pakk sörből a vacsorához, amely most fasírt volt krumplival és rizzsel. A gyerekek is velünk ettek, szó nélkül felálltak a World of Warcraft elől, sőt utána ők pakolták le az asztalt. Csak ámultam és gratuláltam a szülőknek. Desszertnek egy nagyon érdekes és finom dolgot ettünk. Egy bizonyos tejtermékbe (Koldskal), amely írót, joghurtot, vaníliát és citromot tartalmazott babapiskóta szerű kekszeket szórtunk vagy törtünk össze, és ezt kiskanállal faltuk. Nekem nagyon-nagyon ízlett a történet, régen ettem ilyen finomat.
Mindezek közben és után ismét egy nagyon jót beszélgettünk Jörn-el és Line-vel. Valamikor éjfél előtt kerültünk holtfáradtan az ágyainkba. Nem volt erőm bejegyzést írni, egyből eldőltem és aludtam.
Másnap megint nem keltünk korán. Reggeli után a Carlsberg múzeumot vettük célba. Beugró 60 korona, vagyis kb. 2400 Forint amely két sört is tartalmaz. Érdekes módon a múzeum maga tök üres volt. Pedig ez a legtöbb múzeummal ellentétben nem volt olyan unalmas. Legalábbis számunkra! 🙂 Bemutatták a sörgyár történetét, amiben engem leginkább az fogott meg, hogy évről évre milyen sok üveg sört gyártottak le, már a 900-as évek elejétől, és hogy aztán hogy váltak világhírűvé. Illetve hogy egy időben logóként használták a később horogkeresztként elhíresült történetet, ami persze nem a náciktól ered, és nem is a Carlsberg-től, hanem valami szerencsét hozó indián jel volt eredetileg. Volt néhány nagyon parasztvakítós átvezető rész, ahol mindenféle gépek mozogtak meg füstöltek és adtak ki műhangokat hangszóróból, ez és a vitrin mögött tartott sok száz (the world bigest beer collection) poros sörösüveg annyira nem tetszett, én utóbbit máshogy oldottam volna meg. Viszont a marketingesei tényleg ügyesek lehetnek a Carlsbergnek, olyan szövegeket irkáltak a információs lapunkra, hogy csak néztem… 🙂 “Bringing people together and adding to enjoyment of life”. Már majdnem elhittem, hogy a sörtől lesznek barátaim, meg attól leszek boldog! 🙂
Szó mi szó, az egy óra múzeumban való mászkálás után tényleg megszomjaztunk egy jó sörre. Megjártuk a csocsóasztalokat, a lovardát és az udvart is. Utóbbi helyen található a kis hableány kicsinyített mása. Itt megtudtuk, hogy Jacobsen úr, a Carlsberg sörgyárak alapítója ajándékozta a városnak ezt a szobrot. A sörivás előtt végig lehetett szagolnunk vagy 20 féle illatot, majd az alapján, hogy melyik tetszett s melyik nem, kiválasztani a sört, ami reményeink szerint ízleni fog. Egy kanadai srác az Elephant nevűt ajánlotta nagyon. Megnéztem, milyen illatok passzoltak hozzá, nagyjából lefedte a kedvenceimet, így kikértem egy ilyet. Nagyon ízlett, igazi sörcsemege volt, jól behűtve. Élvezettel kortyolgattuk Balázzsal, másodiknak ő is egy ilyet kért.
A Carlsberg sörgyár után a város egy déli része felé vettük az irányt, ahonnan állítólag jó a kilátás az Öresund-hídra. Merthogy Balázs feltétlenül látni akarja a híres hidat. Útközben még megálltunk egy-egy kebabot betolni ebéd gyanánt. Itt Balázs észrevette, hogy lapos a hátsója. Egy csavart talált kiállni belőle. Kivettük a kereket, kicsavartuk belőle a csavart, majd foltoztunk, pumpáltunk. Kerék vissza, indulnánk, de már megint lapos. Nem nagyon, csak egy kicsit, alattomosan. Kapkodtunk, nem néztük át elég rendesen a belsőt. A csavar a túloldalán is kilyukasztotta. Sebaj, legalább gyakorlom a foltozást. Már profin megy nekem is. Jó egy órát elrontottunk így, mire el tudtunk indulni.
A hely jó 15km-re volt. A part előtti utolsó pár száz méteres szakaszon az utcák macskakövesek voltak. Itt letört Balázs első sárvédője. Szentségelt egyet, én mondtam, hogy dobja ki a francba azt a műanyag vackot, de ő felpókozta hátra: “Jó lesz még…” Megnéztük a hidat, gyors fotók, majd indulás vissza. Olyan kemény szembeszelet kaptunk, hogy néha majd le dobott minket a bringaútról. Volt, hogy szinte megállított minket, alig tudtunk tőle haladni. Szépen nézünk ki, ha ez holnap is így fog fújni…
Hazafelé bevásároltunk egy jó adag kaját: felvágottakat, vajat, kenyeret, virsliket holnapra. Jörn-ék ismét vacsorával vártak. Eszméletlen jó fejek. Ismét Curry volt, jó csípős, le is izzadtam tőle ismét, mint ahogy szoktam minden csípőstől. Volt is nagy nevetés belőle. Desszertnek nem kis örömömre megint a tegnapi írós-joghurtos keksz volt. Vacsi után Jörn kipróbálta a bringámat, majd megszereltük Balázs eltört sárvédőjét. Jörn gépészmérnök, szeret barkácsolni, vágott, hajlított, majd fúrt egy olyan lemezt, ami eltört Balázs biciklijében, a végén az egész valóban jobb lett, mint új korában, ugyanis egy csavarral még rögzítettük magát a sárvédő műanyag részét is.
Én közben odafent ekkor már nekiálltam az élménybeszámoló megírásának és a képek feltöltésének, de éjjel kettőre sem jutottam a végére. És másnap indultunk tovább, úgyhogy le kellett feküdni. Azóta már elhagytuk Koppenhágát és ezt most egy sátorban írva fejezem be. De ez már megint a következő fejezet lesz, amire türelemmel kell várnotok! 😛

Összegezve Koppenhágát: Fantasztikus, érdekes város egy csomó jó parkkal. Kerékpáros paradicsom, tele izgalmas helyekkel. Érdemes volt meglátogatni és rászánni ezt a két napot, nekünk egy nagy-nagy élmény volt, különösen ilyen vendégszeretetben.