Hajnalban azt álmodtam hogy megnézem a napfelkeltét a hajó legfelső szintjéről… Valójában nem nézhettem meg, mert nem találtam róla képeket a fényképezőn. Átaludtam hát az ébresztést! 6 óra után kicsivel zajra ébredtem, valaki bekopogott a szobámba, vagy egy szomszéd szobába. Hű az anyja, mindjárt kiköt a hajó. Kinézek az ablakon, hát nem egy bazinagy híd van előttünk! Ez az Öresund-híd!!! Rohanás fel a fedélzetre videózni:
Aztán még úgy gondoltam, elmarhulok kicsit a kamerával a hajó belsejében is:
Skandinávia számomra egy eddig ismeretlen, hatalmas, csodás természeti értékekkel bíró „földrész”, ahová a hajóról való leguruláskor tettem be életembe először a lábam – és a kerekeimet 🙂 A 100napbringa maradék hátralévő 61 napja a 4 skandináv országban fog zajlani. Ahhoz képest, hogy milyen korán volt, igencsak meg voltam vidámodva:
Mindent gondoltam a Skandináviába való érkezéskor, csak azt nem, hogy Malmö-ben reggel 7-kor hőség fogad. Le kellett vennem a garbómat, mert meg akartam dögleni a melegtől. Elindultam egy park felé, majd körbejártam azt. Egy nagyon giccses dolgot követtem el, a barátnőmnek rajzoltam valamit az útvonalba. 
Mikor elküldtem neki SMS-ben, hogy nézze meg a térképen, próba-szerencseképpen megnéztem azt is, ha már bekapcsoltam a telefonom, hogy találok-e wifi-t? xy-pub SSID-vel találtam egy nyílt hálózatot. Még fel se jelentkeztem rá, már tudtam, hogy nyert ügyem van. Leültem hát egy közeli padra, felnyitottam a notit, elküldtem egy bejegyzést és még egy utolsót konzultáltunk Baffal, mielőtt kiment volna a reptérre. 13:30-ra kellett Malmö Sturup repülőtérre elé mennem. Írtam Balázsnak, hogy úgy öltözzön, hogy itt nagyon meleg van. Visszaírt nevetve, hogy ezt nem tudja megtenni, mert akkor Ferihegyig menet megfagyna, otthon hideg van. Hát ez jó, Skandináviában melegebb van, mint otthon! 🙂 Eljöttem tekeregni a melegebb éghajlatra, fel északra…
Tettem még egy kört vízért, egy park széli kioszkostól kértem két palackkal. Itt találkoztam egy kis csoport magyar szobafestővel, beszéltünk pár sort, csodáltál a túrát. 
Visszamentem a padokhoz ahol wifi-t találtam és nekiálltam megfőzni a tegnapelőtt vásárolt tortellini-t. Pirítottam hozzá egy fej hagymát is kockára vágva, hogy ne legyen unalmas. Közben egy érdekes frizurájú srác szólított le, hogy mi járatban errefelé. Majd negyed órát dumáltunk, nagyon jó fej volt a gyerek. Mindenfelé élt már a világban, és most épp itt keres munkát, egy sátorban él, és épp indult mosogatni a nyilvános WC-khez, amikor meglátott.
– Ez a túra, amit csinálsz, ez egy verseny?
– Nem, nem verseny.
– Akkor pénzt kapsz érte?
– Áhh, dehogy… Kapok valamit a szponzoroktól, de még így is egy zsák pénzembe kerül az egész. De ez nem erről szól. It’s for fun! Első számú szabályunk: Enjoy the Ride!
– Aha, értem, jól hangzik.
– Milyen furcsa ez a város, azt vártam Svédországtól, hogy minden tipp-topp lesz, de tele van kacsaszarral és szeméttel a park, ugyanakkor ez a WC pedig több mint nyugat-európai. – Mondom neki, mire ő:
– Malmö nem Svédroszág… J
– Hogy-hogy nem Svédország, na ne mondd már, ennyire sügér nem vagyok földrajzból!
– Nem úgy értem. Ez itt más, ez még nem az igazi Svédország. Majd látod, ha továbbmész az utadon, hogy a többi város szebb, tisztább lesz.
– Aha, értem, köszi, már alig várom!. És ezt az egy liter tejet, ami a kezedben van Te egyedül betoltad?
– Ez nem tej, kefir. De nem tudtam benyomni az egészet, és ez a legkisebb kiszerelés, ami kapható. Kéred a maradékot?
– Áhh, köszi, nem, jó lesz az még Neked, van bőven kajám. – Utasítom vissza, de hiába:
– Na gyerünk már, fogadd el, mert csak kidobnám, a kocsiban megromlik, minden reggel kidobok egy fél dobozzal.
– Ja kérem, kaját nem dobunk ki, add csak ide, persze, hogy megiszom, indulás óta (38 napja) nem ittam kefirt. Már ha azt inni szokás, és nem enni… Most főzök ki 400g tortellini-t, ha gondolod, csatlakozz, egyedül kevés leszek hozzá.
– Köszi, de teljesen tele vagyok.
– Fuss pár kört a park körül, apukám is ezt szokta, ha már nem bír többet enni, de még szeretne!
Nem jött vissza már a srác, helyette egy öreg bácsikával beszélgettem pár mondatott a reggebédem alatt. És lehúztam hozzá a fél liter kefirt, jólesett nagyon.
Az evés után elindultam a repülőtér felé. Épp hogy csak odaértem, mert nem számoltam azzal, hogy ilyen dombos lesz a táj. Útközben ismét neki kellett állni vetkőzni, a lastex és az Ironclad aláöltözet is lekerült rólam, egyszerűen meg lehetett gyulladni a napon. A vidék gyönyörű volt, a zöld és a kék színek domináltak, az út minősége pedig makulátlan. Amíg Balázsra vártam, találkoztam egy magyar roma családdal a repülőtéren, nagyon néztek, amikor meglátták a hátamon az útvonalat, és meghallották, hogy Budapesttől idáig végig kerékpárral jöttem. „És miért biciklivel csinálod? Mit fizetnek ezért?” – Jöttek a kérdések… 🙂 Semmit, ez 100 nap aktív nyaralás! Miért gondolja most hirtelen mindenki azt, hogy ezt nem pusztán élvezetből csináljuk?
Balázs egyszer csak megjelent egy nagy csomaggal az arrival kapuban. Újra van útitársam!!! 🙂 Nekiálltunk kicsomagolni majd összeszerelni a kerékpárt, jó fél óra alatt végeztünk is. Balázs levetkőzött a forró skandináv éghajlathoz, majd nekivágtunk a távnak vissza Malmö-be. Visszafelé kicsit más útvonalat választottam. 10 km-t sem tettünk meg, amikor úgy döntöttünk, hogy leülünk a fűbe, és felbontjuk a két doboz Dreher-t, amit Balázs hozott otthonról. Jólestek a hazai ízek, nem is a sör, hanem mellé a kolbász, a hazai kenyér, és a pannonia sajt! Kész gasztronómiai élvezet volt nekem ez a pihenő. 
A sok-sok rég nem érzett íz nagyon jól esett, csak úgy faltam a sok kaját. Mire végeztünk, Balázs el tudta pakolni az összes cuccát a táskáiba. Én meg annyira teleettem magam, hogy alig bírtam utána megmozdulni.
Malmö-t körbejártuk kicsit, megnéztünk egy másik parkot is, a sétáló utcát, majd kimentünk a tengerpartra. Innen látszott a torony, ami állítólag Svédország legmagasabb épülete és a város jelképe, és amit Balázs nagyon látni akart. Kicsit csavarogtunk a parton, elindultunk a híd felé, láttunk tájfutó bóját és egy jó 100 fős aerobic-ozó tömeget.
Még a parkban odajött hozzánk egy nő, nagyon tetszett neki az egész túránk és kérdezte, hogy „Do You earn money for this?” – Mire persze mondtuk, hogy dehogy is… „Then what is the purpose of your journey?” – Jött a következő kérdéssel… 🙂 Mégis mi lenne basszus, élvezni az életet, új dolgokat tapasztalni, új emberekkel találkozni, új tájakat látni! 
Komolyan, szinte mérges lettem, hogy lehetnek ilyen sügérek az emberek, hogy ezt nem értik? Vagy én vagyok túl elvetemült, hogy keresztül bringázom Európát? Számomra ennél nagyobb kalandot el sem lehetne képzelni, és jobb dolgot ki sem tudnék találni időtöltésként így 26 évesen, főiskola után, dolgozó emberként, de még kötelezettségek és család nélkül. Egész úton azt érzem, hogy nagyszerű amit csinálok, és nem cserélném el egy pillanatát sem a túrának semmiért. Az meg aztán végképp eszembe se jut, hogy ezalatt otthon inkább pénzt is kereshetnék. 
Csak utólag esett le, hogy vissza kellett volna nekem is kérdezni: „Okay, then what do you think, what is the purpose of earning money?!?”.
Mivel már későre járt, lassan elindultunk a központi pályaudvar felé. Az Öresund-hídon ugyanis nem lehet áthajtani kerékpárral, vonatra kellett szállnunk. A jegyeket Balázs vette meg, átszámítva kb. 3000 Ft volt nekünk a jegy, és még 1500 a kerékpároknak. Amíg Balázs az automatákkal küzdött a jegyekért, én odakint dumáltam a lépcsőn egy backpacker sráccal. Teljesen fura volt, nem tudtam magam beleélni a hátizsákos utazó szerepébe, úgy látszik már nagyon elfajultam a kerékpárturista irányba.
Csak úgy utazni, hogy járművek visznek? Abban meg mi a pláne?!? 🙂 Persze ezt nem mutattam a srácnak. Jó szerencsét kívántunk egymásnak, mikor Balázs végre megjelent a jegyekkel.
A vonaton volt kerékpárszállító részleg, ahol oda tudtuk szíjazni a falhoz a bringákat. A híd alsó szintjén mentek a vonatok, majd amikor a híd alagútba váltott, az autóút bal oldalára kerültünk. Hamar átértünk Dániába, a 40 perces menetidő leginkább a koppenhágai pályaudvar előtti vesztegelésekkel telt.
Koppenhága első látásra nagyon megtetszett. Bringasávok mindenütt, 2-3 méter szélesek. Belöktük a címet (Tuborgsvej az utca neve :D) a gépészbe, majd elindultunk bután, amerre mondta gép. Nem hiszitek el, de végig volt kerékpárút! Végig, a pályaudvartól a házig! Külön kanyarodó sávok és lámpák csak nekünk bringásoknak. 
A kerékpárosok jeleznek egymásnak ha megállnak vagy kanyarodnak (ezt egyébként mi is tesszük egymás között 100napbringások, csak mi még ordítunk is a kézjelek mellé: Fééék, megállok, bal, jobb!!!). Az egészet fantasztikus volt látni és persze még jobb benne lenni. Az utcakép valahogy így néz ki általában: középen főút, autókkal (kit érdekel…?), aztán vagy fasor és/vagy parkoló autók, bringák, utána jön a 2-3 méter széles kerékpárút egy kisebb padkával feljebb, majd a házak mellett még 2-3 méter járda még egy alacsony kis padkával feljebb. Utóbbiból általában szintén elfoglalnak 1 métert a parkoló biciklik. Láttunk ilyen – számunkra vicces – táblákat, hogy biciklivel pakolni tilos! 🙂
Jörn, a koppenhágai szállásadónk már a kertben várt minket. Közvetlen, jó humorú 40-es fickó, jól nyomja az angolt. Betesszük a garázsba a bringákat, majd behordjuk a cuccokat a nagy családi házba. Bent a két kisebb gyerek, két srác, Hans és… és a másik nevét elfelejtettem. 
World of Warcraft-ot püfölték két PC-n. Feleség Line, szintén nagyon jó fej, engem a haja és a mosolya kicsit a Shrek-ből a Fionára emlékeztet, persze csakis jó értelemben. Innentől az este kánaánban ért véget. Vacsora előtt zuhany, aztán curry-s rizs, sörrel, amit mi vettünk még jövet. Kiderült, hogy szeretik a fűszeres ételeket, így a kis üveg Unicum-ot tovább cipeljük, és ők kapták meg az utolsó előtti paprikás zsákocskát. Nagyon jót beszélgettünk egész éjfélig. Aztán fent a szobában is találtunk magunknak minden jót, konnektorok, nyílt wifin jön a net, hatalmas ágyak, és sok-sok hely a cuccainknak. Ennél jobb helyen nem is lehetnénk.
Mivel Malmöben jártatok, igy biztos Ti is látátok,hiszen egész malmöi lakosság a városi Stadtparkban bámulja azt a hatalmas szivet, amit egy valoszinü csak UFO csinálhatott, mert olyan hatalmas.
Azt irja az ujság(Sudsvenkbladet), hogy valojában egy körnek indult, de biztos szerelmes lehetett az ufonota, mivel aztán egy elnyult szivben végzödik. A közepe olyan, mint a gabonakörökben szokott lenni, de hát ott csak fü nö, gabona nincs, s aztán a kör also része egy kicsit összeszükül, s igy kapta, mintha egy szivforma lenne.
Mik nem történek még itt? Hát igen, itt minden megtörténhet, mert ez szivetmelengetö Skandinávia.
Csokol Benneteket
Matild néni
Motalabol.
Ui. Most jut eszembe, rohanok le Malmöbe, hátha még én is láthatom…
Pakold neki Árpesz!!!
Hidd el nem benned van a hiba, hogy ingyé mész északra 🙂 De én úgy látom vannak emberek akik el sem tudják képzelni, hogy egy pihenés, egy nyaralás nem csak 1 hét tengerparton fekvés lehet. Nem attól pihenek, hogy nem csinálok semmit, hanem attól, hogy mást csinálok.
Minden reggel mikor beérek a munkahelyemre és le kell szállni a drótszamárról gondolok arra, hogy úgy utánad mennék, nem pedig itt lenni bent és ezért én még pénzt is adnék. Mi ebben az érthetetlen?
Az egyik reggel talán többet gondoltam a csatlakozás lehetőségére, vagy bármire és kicsit elbambáztam, de szerencsére ipari kameránk résen volt 😀 Íme:
http://www.youtube.com/watch?v=wNes_EVsqmo&feature=player_embedded
Helló Árpi!
Ugyan régen írtam, de ez nem jelenti azt hogy nem olvasnám el az összes bejegyzésed és nézném meg az összes videót 😉
Szerintem sem benned van a hiba, hogy nem pénzért csinálod a túrát (de ezt gondolatom biztosan kitaláltad 🙂 ), a 100napbringát olvasók közül is bárki így tenne. Ehhez persze kell nem kis megszállottság, amit egy kívülálló nem érthet meg. Ez csak még szebbé teszi a dolgot.
Továbbra is hátszelet és valódi opensky éjszakákat kívánok!
Nyissz
Sziasztok Srácok!
Mióta megérkeztetek az “ígéret földjére” mentek mint a meszes! Napi 140-150 nem semmi, csak nehogy idejekorán kiégjetek! 🙂
Göteborg után ismét számomra ismerős utakon fogtok kerekezni, 2007-ben Oslotól azt a szakaszt megjártuk. Hát Skandináviában lesz azért ennél szebb szakasz is 🙂
Mi Göteborg előtt (nektek után) Tjörn és Orust szigeteken keresztül mentünk, arra kifejezetten szép a táj, igazi “svéd feeling”, s nem kell kerülgetni az autópályát kerülgetni, bár beljebb is vannak érdekességek (pl. az uddelvala-i híd). De erről Sonni biztosan sokkal többet tud mesélni, úgyhogy én már csak további jó utat kívánok, és szurkolok rendületlenül!
i feel exactly the same like mr nyissz, who said so before me :))))))Anyúúúúú!:))))))
Üdv, Sonninak Skandináviában :)!:)
A fiúknak pedig Napot,Fényt,Nils Holgersont etc.
2006-ban amikor megkerültem Európát{10886km} egyedül bringával,én is meglepődtem a skandináv országokban, mert rekkenő hőségben szeltem át rajtuk! Valószínű már akkor is működött a globális felmelegedés! Ne siessetek, szívjátok magatokba az utat,mert az út akkor jó ha mocskos, mint egy jó Blues!
Köszi a tippeket Pusi, már nézzük is Sonni-vel, mi is a szigeteken át fogunk menni… 🙂 Töltök le mapsource-t és már most megtervezem méterre pontosan az útvonalat… úgy nézem, csudaszép szakaszok elé nézünk… csak legyen az idő is jó!
Meg is van:
http://gpsies.com/map.do?fileId=jbzsyeoktuyrmzto
Így térképről tervezve…:)
Akik jártatok erre, tessék véleményezni… (mi hülyeség, mi nem az benne)
Na irány the city of Göteborg Sonnival és Somogyi Gergővel! 🙂
sziasztok! Göteborgban a parkban az ingyenes állatkertet és a Liseberget semmiképp ne hagyjátok ki! Jó városnézést!
Átnéztem az útvonalat. Hallevadsholm-ig teljesen megegyezik az általunk bejárttal. Ebből a szigetek különösen látványosak, de akad még egy-két szép szakasz, a többi inkább teperős kategória. A Tjörn-híd nagyon-nagyon brutális 🙂
Egy jótanács: Az Orust-sziget túlsó végén közvetlenül a híd előtt van egy alagút, melyen elvileg tilos átmennetek. Ha nem akarjátok bevállalni, az alagút előtt 1-2 km-rel balra lesz egy kis mellékút, mely levisz közvetlenül a tengerpartra, de nem nagy kerülő a hídig. Ha nem akartok kavarni, vagy elfelejtetek letérni az egyébként jelzetlen kis aszfaltos útra, az alagút lejt, így túlélhető. Csak világítani!!!
Skavserödnél jó kis strand van, sekély és édes vizű, meg lehet csobbanni!
Hallevadsholm után mi a 165-ösön nyomtuk, elég jellegtelen, folyóvölgyes vidék, de közvetlenül a norvég határnál van egy szép vízesés. Az első norvég szakasz ezen az úton viszont szép, sokáig a fjord partján halad.
Sarpsborg után újra egyezik az utunk, ez egy elég forgalmas vidék, nem igazán jó tapasztalatok maradtak meg róla, ugyanis a norvég utak itt is, mint mindenhol nagyon szűkek, a mellettük futó bicajutak pedig nem túl jók. Ha persze az úton mész, akkor az autósok bőszen dudálnak és mutogatnak a bicajút felé. Moss után dimbes-dombos vidék jön, szántókkal, legelőkkel, fenyvesekkel. Oslo előtt viszont már hosszan van bicajút a városig.
Jó utat, vigyázzatok magatokra! Ha valami még eszembe jut, majd leírom!
Köszi a tippeket, megkerestem a hídat, nem felejtem el.
Most pedig, mindjárt, ha megírtam egy bejegyzést, elmegyek kocogni az állatkertbe 🙂
Jut eszembe, a bejegyzések! Igyekszem minden hétköznap reggel 8-kor megjelentetni egyet-egyet, de nem tudom biztosra ígérni… Hétvégén nem lesznek bejegyzések, egyrészt mert nincs időm annyit írni, hogy mind a hét napra, másrészt mert hétvégén mindenki menjen, és tekerje meg a saját 100 vagy 2 napbringáját! Ne a gép előtt töltsétek a drága szabadidőtöket… 🙂
Lehet hogy ki leszek kozositve innen, de en is azt javaslom, hogy irjal Te is kevesebbet, Arpesz! Az eddigiekbol elegge az a benyomasom volt, hogy a tura egy nagy rohanas, ahol tekersz, kebabot eszel, wifit keresel es gepeled a naplot, mikozben kihagysz egy csomo dolgot, ami kinalta volna magat ezen az utvonalon. Semmi betepes Hollandiaban? 🙂 Daniat is vegul levagtad teljesen. Ha jol sejtem Bremaban sem fedezted fel az allathangokat ado csatornafedelet, pedig ott allhattal mellette. En kajabol is tobbet nyomtam volna a helyi specialitasokat, de persze ez izles kerdese. Mindenesetre Norvegiaban javaslom a lazacot meg a rakot, ugyanannyiba kerulnek mint itthon 🙂
Hallevadsholm utan en is a 165-os utat javaslom. Halden elott van egy var is.
Bár nem szorul rá, én “megvédeném” Árpeszt. Simán megtehetné, hogy teljesen kikapcsol, letesz minden technikát és beolvad az őslakosok, “ősételek” és “őslátnivalók” közé maximálisan és csak “OTT VAN” és “tojik” mindenki más fejére. Nekem nagy álmom, hogy Valóvilágok meg Bigbrother sz@rságok helyett egyszer készítsek egy kerékpártúra valóságshow-t. Lehet, hogy nem lenne rá akkora kereslet, de hiszem, hogy igenis lenne rá kereslet. Amit most Árpesz tesz, az közel van ehhez, egyfajta pozitív népművelés és lelkesítés, nem titkolt célja, hogy másoknak is meghozza a kedvét. Ezt vállalata, kvázi saját öröme kárára (oké, lehet, hogy a vére is kicsit ilyen és élvezi ezt is, hogy megoszthat (én is szeretek túrabeszámolókat írni), nem olyan nagy áldozat ez neki, mint amilyennek most lefestem) – és jelek szerint jópáran valóban belelkesedtek az itt olvasottak hatására.
Amúgy meg nem tudom, hogy az Árpeszt eddig befogadók elgondolkodtak-e, hogy milyen szerencsés emberek, hogy rájuk esett a választás: mivel engem is számtalanszor befogadtak túráim során, mindig várom az alkalmat, hogy viszonozhassam a sok kedvességet, de nem olyan egyszerű kifogni egy vándormadarat, aki minket választ. Szerintem örülhet az, aki “kiválasztásra” kerül, mint szállásadó!
Az pedig megint más téma, hogy van akit a kulturális látnivaló vonz, van akit a kulináris élvezetek, van akit a potenciális új ismerősök és van, akit egyszerűen csak a táj fenséges volta, esetleg a felsoroltaknak valamilyen egyedi preferenciájú mixe.
Skulo, mondasz valamit, valamennyire igazad van, de Pelenkának is 🙂 Az jobban fájna, ha csak úgy elsuhhanék mindenütt, megnézném, megenném, meginnám, megdumálnám, és utána a feledésbe merülni… Mint az, hogy leírom és ezáltal vállalom, hogy valamivel kevesebbet látok, tapasztalok. Viszont ezek az élmények így is olyan mennyiséggel és minőséggel nyomják a lelkem, hogy ha nem írnám le őket, nem érezném jól magam. És ha már leírom, miért ne olvassa azt mindenki, aki csak akarja.
A rohanás… hát igen, ebben is van valami, de azért nem annyira vészes, mint ahogy lefested. Pl. itt Göteorgba péntek este 9 körül érkeztünk és hétfő dél körül fogunk továbbállni… Aztán 334km Oslo, ahová szerda estig kell megérkeznünk. Szerintem ez annyira nem rohanos, csak ketten vagyunk rá, menni fog hájpázgatva is. Aztán a napi távok már nem sokszor lesznek 100km felett.. Ebbe belefér evés-ivás, koca és kulturistáskodás, stb. amit írtál…
Lazac és rák Norvégiában 🙂 Köszi szépen… ugyanannyi:D vagyis nagyon drága 🙂 Persze, más mégdrágább, úgyhogy gyanús, hogy ezeket is toljuk majd sokat.
Pelenka, nagyon jól leírtad a lényeget, maximálisan egyetértek. Én is kicsit már valóságsónak érzem, amikor mások mesélik, hogy hogyan nézték a nyomkövetőt, hogy épp hol járunk és rohantak elénk…
Az “OTT VAN” dolog, no igen. Szerintem így még inkább ott lehet lenni, nem csak nekem, másoknak is… máskor is. Lehet, h annyira nem vagyok ott, mert állandóan irogatok, meg GPS-t nézek, de, így később is ott lehetek újra kicsit, ha visszaolvasom, visszanézem a tracket, a fényképeket, a videókat… Akkor kicsit újra “OTT LESZÜNK”, mint ahogy már vagy 100x végignéztük a legendás fekete erdei videót, amikor Dúdnak elmúlt a küldetése… 😀 😀 😀 Akkor mindig ott voltunk kicsit a fekete erdőben a hóban, könnyesre röhögtük magunkat… És mások is ott lehetnek kicsit, akik olvassák, nézik. Vagy épp részesei is lehetnek az egésznek, ha találkozunk, beszélgetünk, tanácsod adnak, vagy fedelet a fejünk fölé egy éjszakára, ez talán a legszebb, nem csak rólunk szól az egész, hogy néhány lüke ember biciklizik Európában.
Èdeseim.
Nagyon izgatot vagyok.Olvastam tegnap a napi jegyzetben, hogy Arpesz meg Baf Sonninál vannak, aztán mamár arrol értesültem, hogy Zitácska is Sonninál van, mert rokonok, illetve Arpinál van, mert Arpesz és Baf éppen Sonninal vannak….jajj már nem is értem, ugy összezavar minden. Ez mááá olyan, mint egy szappanopera.
Ez már izgalmasabb, mint a Dallasban az Ewing család, igaz má nem emlékszem, hogy kiderült e, hogy Samanta összeházasodik e Bobyval Southforkban, bár igy ugynéz ki a dolog, hogy Sonnieknál most mindenki boldog Göteborgban.
De most viszont eltudom képzelni ahogy Arpesznek fülig szaladt a mosolya, ahogy meglátta Sonninál Zitát, hiszen azt irja, hogy élete legszebb meglepetése.Ugy legyen, én is azt mondom…
Jajjjjjj, de szépen mondta eza fiu, egészen könnyes lett a szemem.
Nagyon izgalmas.
Nem mondom,ez mááá nem semmi, valahogy ugye Èdeseim ugy mondják pöstiesen, bár lehet, hogy ezt is itt hallottam Motalában, de lényeg, hogy ugye lesz következö rész is és még sok mert minden este izgatottan ülök a tv, akarommondani lapostopom elött (lehet, hogy nem jol irom?) és izgatottan várom a happy endet ebben a szép family storyban.
Èdeseim csokolak Benneteket
Matild néni
Motalabol
“Szóba se jöhet Afrika, csak a jó meleg Skandinávia”
Aaaaaaz biztos, mire felértek, még a pálmafák is kinőnek 😀
http://kepfeltoltes.hu/090607/photo_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
nagy baj lenne, ha ilyen meleg lenne erre.
itt a valos idöjárás errefele skandiban.
http://sv.allmetsat.com/metar-taf/norge-sverige-finland.php?icao=ENBO
Bizony, a jóidőt mi is megerősíthetjük:
http://picasaweb.google.hu/arpesz/045GoteborgUniversium#5344659569248182722
Banánérlelő meleg következik, csak nehogy a jegesmedvék napszúrást kapjanak 🙂
Hehe,nagyon vicces! De a helyzetük/helyzetünk,sajnos nagyon is ott van! Egyébként korában kapnak hőgutát,mint napszurást amiben – ha nincs hol lehűlniűk ( pl. hideg vízű medence ),pár nap alatt elpusztulnak. Ugyanis a bőrük alatti zsírréteg,nemcsak télen működik,hanem nyáron is,igaz akkor úgy mint a bunda nyáron 40 fokban rajtad…de mivel te le tudod venni a ruhát,így semmi bajod nem lesz…de ők nem tudják magukról lehúzni a bőrt…a youtube-os videó meg erről nagyon vicces ( jegesmedve vs. hajnyírógép ),de én nem tudok rajta röhögni.
,,Ezt a Földet az unokáinktól kaptuk kölcsön !\\\’\\\’
Állatkert akkor jegesmedve! Toljad a videót! 🙂 😀 ;).
Stavi Viktor – Állvány – ISBJØRN
Nem azt akartam mondani, hogy ne írj beszámolót, csak hogy nem kéne olyan részletességig lemenni, hogy hol találtál wifit meg hogy mikor etted meg a napi kebabodat. Van az az emberfajta, aki nem szeret hosszabb szövegeket gép előtt olvasni – tény, hogy kihalóban van, de azért még elég sokan vannak, és a korom ellenére én is ide tartozom – nos én pl. kénytelen vagyok csak minden második vagy harmadik sort elolvasni 🙂 Nekem kb. az volt az emészthető mennyiség, amit Zita írt a belgiumi napokról.
Na de erről ennyit, mert már a római és az athéni túra beszámolójáról is elmondta az egész sárgaszöcske banda ugyanezeket.
Inkább néhány tipp a kajabeszerzéshez:
Van az ICA-ban saját márkás rák 900 g-os kiszerelésben, az elég költséghatékony… Én azt szoktam tolni magában, pontosabban valami pékáruval.
Halat meg gondolom nem kezdtek el sütögetni, de pl. Bergenben a tengerpart mellett van valami piacszerűség, ahol melegbüfé jelleggel lehet venni készen lazacot meg mindenféle tengeri herkentyűket kibírható áron (mi valami 70 NOK körül ettünk lazacot).
Finnországban aztán már szinte német élelmiszerárak lesznek, és van Lidl is (legalábbis délen).
Nem nagyon ertek egyet a bejegyzesek minoseget – hosszat – tartalmat kritizalokkal. (Senki sincs kikozositve 🙂 )
Egyszeruen csak azert, mert Arpi ezzel hozza kozelebb az otthon maradottaknak az atelt elmenyeket, illetve azzal, hogy leirja, benne is jobban / maskepp erik meg az atelt nap minden esemenye. Nem utolso sorban ezek jo jegyzetek lesznek majd a konyvhoz:)
Egy szo mint szaz, a keves input-ot igenyloknek ajanlom az NRE-t a nyomkovetessel kombinalva. Akik pedig kulonosen is elvezni akarjak az ut minden percet, es lelekben Arpival akarnak tekerni, veluk olvassuk egyutt a nagyon szinvonalasan, elvezetesen, olvasmanyos modon megirt elmenybeszamolokat.
Megvalami. Paran mondtak, illetve kommentaltak mar korabban is, hogy a technikanak koszonhetoen Arpi nem eli meg a Pillanatot, nem elvezi annyira ugy a turat, mint amennyire lehetne. Hat en nem is tudom… Szeritem Arpiban teljesen ott van a The Power Of Now, nem csak kattinthat jobbra-balra, hanem azert fotozik, mert szepet lat; nem csak listat ir a napi esemenyekrol, hanem elvezetesen leirja; nem csak vakon koveti a GPS-t, hanem utvonalat tervez. Konyorgom, Apri informatikus, hogy a busba lenne szamara Jelenletet akadalyozo tenyezo barmi, ami arammal mukodik? Neki ezek olyan cuccok, mint fodrasznak a hajsutovas.
Na hajra fiuk, csak igy tovabb! RAKDMEG!
Mind irigy. Majd, amikor legalább 1napbringások lesznek !
Skulo csak egy csodabogár, aki annyi mindent bevállal és annyi minden érdekli, hogy akkor sem érné utol magát, ha csak neki beiktatnának az égiek plusz egy évet.
Ezek után nem csoda, ha hosszú neki a leírás.
Skulo! A többség nem vállalja túl magát és jólesik neki munka közben minden nap 10 percre kikapcsolni és végigolvasni Árpi elmúlt 1 napját.
Az, hogy te az ilyen tíz percekben is valamin munkálkodsz szendviccsel a kezedben az a te bajod. 🙂
Mit szólnál, ha holnap felhalmoznánk neked még 1,5 óra lemaradást egy 4×1200 méteres résztávval? (bemelegítés és levezetés; csak nehogy valaki az 1,5 órán meglepődjön)
Emberek!
Skuló olyan amilyen…és ezzel sincs semmi baj, ti is olyanok vagytok amilyenek, én csak azt nem értem mit kell mindent ennyire felvenni! Ne marjátok egymást!Nem éri meg!
Csak elmondta mit csinálna másképp, ezzel sincs semmi gond szerintem.
Zoli te is elég nagy csodabogár vagy, gondolj csak bele, ettől még a barátok barátok, csak mert nem csak dicsszavakat zengenek…amúgy meg az ,hogy hozzászólt az is azt bizonyítja, hogy érdekli mit csinál Árpi és tetszik is neki, uh. nem érdemes ezen megsértődni senkinek.És különben is mind csodabogarak vagyunk! És ez így van rendjén!:)))))
Béke!
Zoli, meg kell cáfoljalak, az utóbbi időben egyre jobban utolérem magamat (amióta két főállású munkatársat is sikerült beszerveznem magam mellé).
A ‘vita’ tisztán elvi, hogy nem szeretem a túl részletes beszámolókat, pláne nem monitorról, ezt részben veled is lefolytattuk már.
Részben az indukálta a hozzászólásomat, hogy tudom, hogy rengeteg Árpival közös barátunk lenne, aki követné a blogot, ha kevésbé lenne túltengő, de így meg sem próbálja.
De kétségtelen, hogy nyilván az is belejátszik, hogy nekem kevésbé nyújt élményt elolvasni, mert az általa érintett helyek nagy részén jártam már, néhol épp bringával, sokszor napokig egyedül, és hát egy magamfajta őrült ultrafutó még a teljesítményt sem tiszteli ebben a túrában…
Ami az edzést illeti: a T100-ason összeszedett sérülésem már egész jól elmúlt, de azért résztávozással nem kezdenék. Egyébként is Pesten vagyok. Holnap szokás szerint 3Sz-t rendezek, de csütörtökön benne vagyok egy futásban a Zuppán.
Az mar a technika hibaja, hogy hianyzik a metakommunikacio, es nem latjuk-halljuk, hogy ki milyen modon “mondja”, amit mond. Senki sem bant senkit, senki sincs kikozositve, nem marjuk egymast, csak elmondjuk, amit gondolunk.
Milyen lenne a vilag, ha mind egyformak lennenk?!???! 🙂
Kritika pedig kell, abbol is epulunk; azt pedig, hogy Arpit “vedem”, tudjatok be a rozsaszin kodnek. 😉
Zizu!
Tiszta, teljesen oké….persze, viszont kicsit Slulónak van igaza a te beszámolód is igazán érdekes volt és kerekebb korrektebb volt, és élvezetes… Bármilyen könyvhöz elég lenne az olyan beszámoló is…valamint a könyvben sem arra lesznek kiváncsiak az emberek, hogy ki mikor pisil vagy alszik el stb….de ez a ti ill. Árpi kalandja, ő építette fel és úgy csinálja ahogy érzi nincs ezzel semmi gond,
Skuló egy jó haver! Majd biztos megismered te is!(ha még eddig nem ismerted volna meg)
Na ciao,megyek tanulni…
Vi.
Bocsi Èdeseim!
Ez itt nem a 100napbringárol szól???
Az 1000napmarakodás egy kanyarral arébb van! nem???
Csokolak Beneteket
Matild néni
Motalabol
Skuló, kösz a tippeket.
Igyekszem majd vhogy rövidebbre fogni és/vagy lényegre törekedni, csak hát ez is más és más mindenkinek… Ha egyszer nekem 100km tekerés után a kolbászos kenyér elmajszolása 5x nagyobb élveztetett jelentett, mint egy vár vagy akármi látványa, akkor azt fogom leírni… sőt, lehet, hogy rá se nézek a várra… annyi minden van, amit kihagyunk, sokkal több, mint amit látunk. Ha 200napra terveztem volna a túrát, akkor is lenne olyan, aki azt mondaná rá, hogy végigrohantunk Európán, úgy, hogy nem láttunk semmit. 🙂 Nem az a lényeg, mit látunk, vagy mit nem látunk… Hanem hogy hogyan éljük meg, amit kapunk.
Nálam ez a megélés sajnos vagy hálisten azzal jár, hogy minden nap fél órát-órát gépelek a sátorban… Aztán feltolom ide, mert miért ne olvassa más is, ha akarja. Ha a sok naplóírás helyett tovább rohannánk és mégtöbbet látnánk, az már az egyik fülemen be a másikon ki effekt lenne.
És nehogy már ezen veszekedjünk, hogy kinek hosszú-rövid. Akinek hosszú, nem olvassa el, nekem ettől nem lesznek álmatlan éjszakáim… 🙂
Ja és akinek hosszú, annak még mindig ott vannak az NRÉ-k! 😀